2020-04-03, 13:40:47
(Üzenet szerkesztésének időpontja: 2020-04-03, 19:06:30. Szerkesztette: George Bailey. Edited 3 times in total.)
Variola Vera/ A fekete himlő (1982)
![[Kép: 92A3o0MZR0l68G3sUjzL7hENA0B2orXTAPqGMbca...ISLgaO3P_w]](https://lh3.googleusercontent.com/proxy/92A3o0MZR0l68G3sUjzL7hENA0B2orXTAPqGMbcatbEx9q_2NtO9znnFqqTXlF_gdnNe_xTP9w4KEvl2vRSRAbNuZc_dmC0kQT3QWAGBHmuDsT01TsvrEqISLgaO3P_w)
Ezekben a mai, a koronavírustól való rettegéstől terhelt napokban vélhetően a megszokottnál is gyakrabban jutnak eszünkbe régebbi, korábbi hasonló járványok, más esetek, amelyek emberéleteket követeltek, és közben mindenki mindvégig az orvosoktól, az orvostudománytól várta nemcsak a segítséget, hanem a végső megoldást is (nem a nácik által nyújtottat persze). Negyvennyolc esztendővel ezelőtt, amikor még ereje teljében fennállt még az önigazgatású Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, nos, akkor teljesen váratlanul egy fekete himlő-járvány söpört végig Szerbián. A hatóságok és az orvosok akkor már úgy hitték és úgy tudták, hogy ezt a betegséget rég kiirtották, negyvenkét esztendeje nem látott ilyet senki sem, azt sem tudták az első pillanatban, hogy mivel is állhatnak szemben. Ezt megelőzően ebben a térségben 1930-ban jelent meg legutóbb a fekete himlő, amelynek aztán évtizedeken át nyoma sem volt… Aztán 1972 márciusában a fekete himlő ismét bekopogtatott a titói Jugoszláviába, és magával vitt 40 emberéletet.
Ezt a történetet vitte vászonra 10 évvel később Goran Marković, amelyben a cselekmény csupán egy kórházra összpontosul, ahová a nulladik beteg került, és ami hamarosan karantén alá került. A film legalább annyira szól a karanténról, mint magáról a kórról, az összezártságban eltöltött napokról, a félelemről, a gyilkos kórtól való rettegésről, és az emberi jellemeknek az ilyen körülmények között megnyilvánuló "visszásságairól”.
Ezekben a mai, a koronavírustól való rettegéstől terhelt napokban vélhetően a megszokottnál is gyakrabban jutnak eszünkbe régebbi, korábbi hasonló járványok, más esetek, amelyek emberéleteket követeltek, és közben mindenki mindvégig az orvosoktól, az orvostudománytól várta nemcsak a segítséget, hanem a végső megoldást is (nem a nácik által nyújtottat persze). Negyvennyolc esztendővel ezelőtt, amikor még ereje teljében fennállt még az önigazgatású Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, nos, akkor teljesen váratlanul egy fekete himlő-járvány söpört végig Szerbián. A hatóságok és az orvosok akkor már úgy hitték és úgy tudták, hogy ezt a betegséget rég kiirtották, negyvenkét esztendeje nem látott ilyet senki sem, azt sem tudták az első pillanatban, hogy mivel is állhatnak szemben. Ezt megelőzően ebben a térségben 1930-ban jelent meg legutóbb a fekete himlő, amelynek aztán évtizedeken át nyoma sem volt… Aztán 1972 márciusában a fekete himlő ismét bekopogtatott a titói Jugoszláviába, és magával vitt 40 emberéletet.
Ezt a történetet vitte vászonra 10 évvel később Goran Marković, amelyben a cselekmény csupán egy kórházra összpontosul, ahová a nulladik beteg került, és ami hamarosan karantén alá került. A film legalább annyira szól a karanténról, mint magáról a kórról, az összezártságban eltöltött napokról, a félelemről, a gyilkos kórtól való rettegésről, és az emberi jellemeknek az ilyen körülmények között megnyilvánuló "visszásságairól”.
spoiler:
Eudoxiu de Hurmuzachi
![[-]](/collapse.png)