2021-10-27, 17:56:27
(Üzenet szerkesztésének időpontja: 2021-10-27, 19:09:34. Szerkesztette: George Bailey. Edited 1 time in total.)
Quo vadis, Aida?
Először is leszögezném, hogy ennek a filmnek semmi köze az 1951-es Mervyn LeRoy által rendezett Quo Vadis filmhez.
A boszniai háború a 90-es évek legvéresebb európai hadi konfliktusa volt. Számos bosnyák város a mai napig őrzi az összecsapások nyomát, a házakat lövésnyomok borítják, de nem ritka a hátrahagyott roncs sem bizonyos területeken. A srebrenicai mészárlás az egyik legtöbb áldozatot követelő esemény volt. Ezt a történetet dolgozza fel Jasmila Zbanic Oscar-díjra jelölt alkotása.
1995 júliusában a szerb köztársasági hadsereg benyomul az azelőtt biztonsági zónának kikiáltott Srebrenica városába, a civil lakosság pedig a közeli ENSZ-bázisnál próbál menedéket találni, sokukat azonban egész egyszerűen nem engedik be. A középkorú Aida itt dolgozik tolmácsként és a családja (férje és két tizenéves fia) is a bázison kívül reked, végül némi furfanggal sikerül őket bejuttatni a látszólag biztonságot jelentő bázisra. Közben tárgyalások kezdődnek az ENSZ és a szerb főparancsnok/tömeggyilkos, Ratko Mladic között, aki megígéri, hogy aki akar, sértetlenül távozhat, még segít is kimenekíteni a civileket. Buszok érkeznek a bázishoz, az ENSZ-békefenntartók pedig tehetetlenül és tétlenül nézik, amíg Mladic emberei elkezdik elszállítani (elhurcolni) az embereket, különválasztva a férfiakat és a nőket. Aida közben mindent megtesz, hogy megmentse férjét és fiait, mert tudja, hová mennek a buszok.
Egy hollywoodi elemektől csaknem teljesen mentes filmet tár elénk a rendező: gyakorlatilag nincs filmzenéje, nincsenek lassított szívszorító jelenetek, nincs piros kabátos kislány, viszont a film végén tanúi lehetünk, amint a kezdeti reménykedésből a kétségbeesés határára jutó Aida olyasmit tesz (legvégső kétségbeesésében), amit a Meryl Streep által alakított Sophie volt kénytelen átélni Auschwitzban. Feláldozni egyik gyermekét, hogy a másik életben maradhasson.
Először is leszögezném, hogy ennek a filmnek semmi köze az 1951-es Mervyn LeRoy által rendezett Quo Vadis filmhez.
A boszniai háború a 90-es évek legvéresebb európai hadi konfliktusa volt. Számos bosnyák város a mai napig őrzi az összecsapások nyomát, a házakat lövésnyomok borítják, de nem ritka a hátrahagyott roncs sem bizonyos területeken. A srebrenicai mészárlás az egyik legtöbb áldozatot követelő esemény volt. Ezt a történetet dolgozza fel Jasmila Zbanic Oscar-díjra jelölt alkotása.
1995 júliusában a szerb köztársasági hadsereg benyomul az azelőtt biztonsági zónának kikiáltott Srebrenica városába, a civil lakosság pedig a közeli ENSZ-bázisnál próbál menedéket találni, sokukat azonban egész egyszerűen nem engedik be. A középkorú Aida itt dolgozik tolmácsként és a családja (férje és két tizenéves fia) is a bázison kívül reked, végül némi furfanggal sikerül őket bejuttatni a látszólag biztonságot jelentő bázisra. Közben tárgyalások kezdődnek az ENSZ és a szerb főparancsnok/tömeggyilkos, Ratko Mladic között, aki megígéri, hogy aki akar, sértetlenül távozhat, még segít is kimenekíteni a civileket. Buszok érkeznek a bázishoz, az ENSZ-békefenntartók pedig tehetetlenül és tétlenül nézik, amíg Mladic emberei elkezdik elszállítani (elhurcolni) az embereket, különválasztva a férfiakat és a nőket. Aida közben mindent megtesz, hogy megmentse férjét és fiait, mert tudja, hová mennek a buszok.
Egy hollywoodi elemektől csaknem teljesen mentes filmet tár elénk a rendező: gyakorlatilag nincs filmzenéje, nincsenek lassított szívszorító jelenetek, nincs piros kabátos kislány, viszont a film végén tanúi lehetünk, amint a kezdeti reménykedésből a kétségbeesés határára jutó Aida olyasmit tesz (legvégső kétségbeesésében), amit a Meryl Streep által alakított Sophie volt kénytelen átélni Auschwitzban. Feláldozni egyik gyermekét, hogy a másik életben maradhasson.
spoiler:
But what if there is a chance...?
Eudoxiu de Hurmuzachi
Eudoxiu de Hurmuzachi