2021-11-23, 22:11:21
Idézet:"...A legfájdalmasabb, mégis tipikusnak mondható Magyar Zoltán, kétszeres olimpiai bajnok avíttnak és áporodottnak ható nyilatkozata volt, amiben azt állította, hogy a bántalmazás az érmek, a teljesítmény, a hazának szerzett dicsőség ára. Amit én ebben látok, az a vegytiszta kognitív disszonancia redukció egy egykor bántalmazott gyerek részéről. Örökzöld klasszikus: „engem is vertek, mégis ember lett belőlem, ha nem, éppen azért”. Aztán mintakövetően sokan maguk is átadják ezt a következő generációnak, mitől is ne tennék, ha sohasem kérdőjelezték meg annak a jogosságát, ami velük történt. Szerintem, aki csak érmekben és eredményekben gondolkodik, amiért cserébe a bántalmazás, a lélek megtörése, az emberi árulás és akár az (ön)hazugság sem megfizethetetlen ár, az egyszerűen nem érti az emberélet értékét és célját. Nem azért vagyunk itt a földön, hogy sebeket kapjunk és adjunk, ez nem valami magasztos cél, de nem is járulékos veszteség. A bántalmazás, a másik ember lelkének megsebzése sohasem lehet magasztos. A hatalom, a kegyetlenség nem tesz halhatatlanná senkit. Sportnyelven: nézzük meg, kik kapják a fair play díjakat, és miért. Mennyivel többen és jobb szívvel őrizzük őket az emlékeinkben, mint azokat, akikről azt hisszük, bárkin átgázoltak a sikerért, vagy azért, amit ők annak tartottak.
.
.
.
Meg lehet bocsátani annak, aki sosem tanúsított megbánást?
Bocsássunk meg Martonnak, aki a „puszild meg” után még be is akarta perelni az áldozatát rágalmazásért? Amíg nem lett tíz megszólaló az egyből? Netalán megbocsátás kiérdemlésére jogosult a Kiss László-féle módszer, a kitartó tagadás után átadott, hatalmas, ízléstelen virágcsokor, a ma is hátborzongató ,,Adhatok egy puszit?" kérdéssel fűszerezve az áldozat, Takács Zsuzsa felé? Jár bocsánat Aczél Endre szavaiért, aki kurvának akarta beállítani az áldozatot és sohasem kért bocsánatot mindezért?
.
.
.
Ha a felsoroltak közül nem tudott mindenki mindent ezer éve, megeszem a kalapom. Egyértelmű, hogy ki ilyen, ki olyan, akár rendkívül komplex okokból (önérdek, hála, félelem, lojalitás, PTSD, trauma hasítás stb.), de összezár a többiekkel, egymás hátát fogja mindenki. Kizárt, hogy a felsoroltak közül bárkit, bármi is nagy meglepetésként érjen. Elég csak a 2013-as, Turit védő (Cseh László által is aláírt) nyílt levélre gondolni. A kérdés inkább az, hogy lesz-e, akinek megszólal a lelkiismerete. Előbújnak-e az igazán nagy nevek, akik szemtanúként közvetve, vagy áldozatként közvetlenül elszenvedői voltak a rendszerszintű abúzusnak. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy a bántalmazásnak a tanúja is traumatizálódik, így maga is áldozat.
Kikre gondol?
A legfontosabb szereplőkre. Nagy kérdés, hogy Cseh után megszólal-e Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina, Kovács Ágnes, Czene Attila, Szabó Joe, az öngyilkossági kísérletet elkövető Rózsa Norbert, vagy hallgatásukkal továbbra is hozzájárulnak a tabuk fenntartásához. Ez sokat elárul majd arról is, hol tart Magyarország 2021-ben, ha áldozatvédelemről, a múlttal és jelennel való szembenézésről van szó. Mert az egy dolog, hogy a közbeszéd sokat fejlődött az elmúlt pár évben, az meg egy másik, hogy ez az alulról szerveződő változás mikor érezteti a hatását ott, ahol emberek döntenek más emberek sorsáról..."
Turi-ügy: A bűncselekmény elévül, de a bűn sohasem...