Filmkritikák

[George Bailey]

Days of Wine and Roses



avagy Egy alkoholistává válás anatómiája

Hová vezet az alkoholizmus? Joe Clay törekvő PR szakember, aki egész más elveket vall, mint amelyet munkaköre gyakran megkövetel tőle. A lelkében dúló feszültséget néhány pohár itallal oldja esténként, az alkohol pedig az udvarlásban is segíti. A csinos titkárnőt, Kirstent a kezdeti ellenszenv után egy kellemes este során könnyedén az ujja köré csavarja, majd hamarosan feleségül is veszi. Joe egyre felelősségteljesebb feladatokat kap, ezért gyakrabban nyúl a pohárhoz, feleségétől pedig megköveteli, hogy vele igyon. Ám az alkohol lassan átveszi az uralmat életük felett...
Ki játszhatott volna jobban el egy ilyen szerepet, mint egy olyan színész, aki maga is egész életében az alkoholizmussal küzdött (amit nem sokkal halála előtt vallott be egy amcsi night show-ban)? Jack Lemmonról nem egyszer mondták, hogy rajta kívül csak Chaplin volt képes olyan könnyedén magára ölteni vígjátéki szerepet, mint drámait.
Az őrjöngési jelenete az üvegházban, amikor nem találja az egyetlen üveg italt, a kényszerzubbonyos vergődése, a látható szenvedése, amikor majd' megőrült egy kortyért, mindez csodálatos, megrázó és felkavaró volt, annál is inkább, mert őt addig szinte kizárólag vígjátékokban láthattuk, itt pedig megmutatta, hogy milyen gazdag színészi eszköztára van.
A film szinte tudományos precizitással írja le az alkoholizmus szimptómáit, állomásait.