Meredith Tax - Magányos háború Kurd nők az Iszlám Állam ellen
![[Kép: VWp1Rjt.jpeg]](https://i.imgur.com/VWp1Rjt.jpeg)
E könyv a rozsavai kurd harcosnőkről szól. Azokról a lányokról és asszonyokról, akik példa nélkül a világon, felálltak a teljes sötétséggel szemben, és legyőzték azt.
Sajnos nagy részük nem érte meg a diadalt. Azok, akik emlékeznek rájuk, tudják, hogy diadalmasok voltak. Életükben és halálukban is.
Kik a kurdok? Kevesen tudják, hogy létezett egy Kurdisztán nevű ország, amelynek területét az első világháború után felosztottak Irán, Irak, Szíria és Törökország között. Azóta a saját nemzetállamukért, önállóságukért vívják a nagyhatalmak aktuális geopolitikájának kiszolgáltatott és elkeseredett harcukat. Változó, de egyre inkább csökkenő esélyekkel. Már csak azért is, mert maguk a kurdok sem egységesek a kérdésben: az irakiak elszántabbak a fenti cél elérésében, míg a Rozsavában élő kurdok szerint a nemzetállam a globalizáció korában már idejétmúlt fogalom. Fontosabbnak tartják az identitásuk szabad megélését és az egyenlőséget, mint a területileg független államiságot.
A szíriai polgárháború 2011-es kitörésekor megalakult az országban a Népvédelmi Egységek (YPG) nevű fegyveres szervezet, amely a kurdok területeit védte. Attól tartottak ugyanis, hogy vagy a rezsim ellen lázadók, vagy a hivatalos hadsereg a háborús állapotokat kihasználva rájuk támad. Egy évvel később pedig a YPG-ből vált ki a Női Védelmi Egységek (YPJ), amelyben lányok, asszonyok harcoltak az Iszlám Állam ellen. 2014-ben, Kobani ostromakor lett híres a csupa nőből álló haderő, amely hatalmas veszteségek árán megvédte a várost.
A nőket tömörítő YPJ nem csak az Iszlám Állam, hanem a saját népe és a komplett Közel-Kelet korszerűtlen és igazságtalan tradíciói ellen is harcolt. A nők egyenjogúságáért is küzdöttek, amikor a családi és társadalmi elvárásokra fittyet hányva fegyvert fogtak és nem férjhez vagy a konyhába mentek, hanem a csatatérre.
Erőfeszítéseiket pedig siker koronázta. A női jogok legradikálisabb kísérlete tovább folytatódott, ráadásul talán a legváratlanabb helyen: Észak-Szíriában.
A rozsavai női forradalom kevéssé szerepelt a médiában. Nem kizárt, hogy azért, mert Törökország-NATO tagállam, a kurd függetlenedést pedig terrorizmusnak bélyegzi. A kurdok Erdogan és az Aszad-rezsim szorításában, az Iszlám Állam elleni harcok közepette teremtették meg a feminista demokráciát.
Rozsava egy 2012-ben (a szíriai polgárháború folyamán) létrejött de facto autonóm kurd régió Szíria északkeleti részén. Az elnevezést gyakran az egész szíriai Kurdisztánra is szokás használni, jelentése: nyugat (a kurdok által lakott terület nyugati részéről van szó). Az észak-szíriai harcok alatt egy olyan politikai kísérlet indult, melynek eredményeként egy hiperpogresszív államalakulat jött létre, ami egy egyéni, független kormányzást tűz ki célul, közepén a női egyenjogúsággal. Ez pedig – legalábbis papíron – több jogot ad a nőknek, mint ami a világ bármely pontján megszokott.
Az, hogy az Egyesült Államok nem veszi figyelembe az emberi jogokat kurd politikájában, a hidegháborúig nyúlik vissza. 1948-ban a CIA – amikor kapcsolatot épített ki a török katonai hírszerzéssel, aminek eredménye a Gladio-hadművelet volt – tanulmányt készített "A kurd probléma” címmel. Ez az azóta idejétmúltnak minősített beszámoló így kezdődik:
"Törökországban, Iránban, Irakban és Szíriában közel hárommillió kurd él törzsi rendszerben. Ők olyan tényezőt jelentenek, amelyet bármely Közel-Kelettel kapcsolatos stratégia készítésekor érdemes figyelembe venni. Egyrészt azért, mert náluk hagyománya van a kormányzatok elleni fegyveres ellenállásnak, másrészt pedig amiatt, mert a Szovjetunió igyekszik felnagyítani és a maga javára kihasználni sérelmeiket. A csak korlátozottan összetartó kurd törzsek miatt, továbbá mivel a kurd nemzeti mozgalom igen kezdetleges stádiumban van, kicsi a valószínűsége annak, hogy a hegyvidéki, hagyományosan kurd területeken egy kurd állam létrehozását célzó egységes mozgalom alakul ki.
Ugyanakkor továbbra is várható, hogy a kurd törzsek helyi szinten időről időre fellázadnak… aminek az lehet a következménye, hogy a nemzetközi közvélemény felé is terjesztik a szovjet propagandát, továbbá az, hogy megszakadhatnak az iraki Moszul olajmezőin zajló műveletek. Utóbbi ugyanis kurd terület. Ezenfelül a Közel-Kelet államrendszerének jelenlegi törékeny egyensúlya miatt egy kurd lázadás azzal járhat, hogy felborítja a régió politikai és gazdasági egyensúlyát.”
Kisebb változtatásokkal ez a szöveg keletkezhetett volna akár 2016-ban is. Washington mindig is úgy tekintett a kurdokra, mint az olajmezökkel kapcsolatos tényezőre, illetve mint olyan népre, amely képes szétrobbantani a jelenlegi államok rendszerét. Emellett az amerikai kormányzat különböző szervezetei sem voltak képesek arra, hogy újrafogalmazzák Törökországgal régóta fennálló kapcsolatukat annak érdekében, hogy az Iszlám Állam elleni küzdelemhez szövetségre tudjanak lépni a kurdokkal.
2015 júliusában Ash Carter amerikai védelmi miniszter nyilvánosan kijelentette, hogy az Egyesült Államok szemében az YPG-YPJ megbízható partnernek minősül, és így alkalmas arra, hogy szárazföldi partnere legyen a Daes elleni harcban.
Am az Egyesült Államok és az EU nem ragaszkodott ahhoz, hogy meghívja a rozsavai kurdokat a szíriai béketárgyalásokra, dacára annak, hogy régóta résztvevői az ott zajló háborúnak. 2016 januárjában, miután Rozsava két képviselőjét, Száleh Muszlimot és Ilham Ehmedet kizárták a genfi tárgyalásokról, a delegáció kritizálta az Egyesült Államok hozzáállását – azt állították, hogy igyekszik bagatellizálni a PYD szerepét, és bár katonai téren partnerként kezeli, ugyanakkor nem tekinti politikai partnernek.
Ez pontosan leírta a helyzetet. Az Egyesült Államok és az EU megtehette, hogy a kurdokat puszta eszköznek tekintse, nem pedig olyan népnek, amelynek megvan a maga elképzelése a saját jövőjéről. A brit Cameron-kormányzat kereken kijelentette egy 2015 márciusában napvilágot látott beszámolójában, amely az iraki kurdokról szólt: "Nagy-Britannia világossá tette, hogy addig nehéz lesz bármiféle támogatást adni a PYD-nek, amíg az kapcsolatot tart fenn az Aszad-rezsimmel, és visszautasítja, hogy együttműködjön a mérsékelt szíriai ellenzékkel. Annak kapcsán is fenntartásaink vannak, hogy a PYD kapcsolatot tart fenn a PKK-val (Kurdisztáni Munkáspárt), amely Nagy-Britanniában tiltólistán van. A PYD-nek emellett nagyobb elkötelezettséget kell mutatnia a pluralizmus és emberi jogok iránt, és nagyobb tiszteletet a kurdok által ellenőrzött területeken működő többi politikai erő iránt. Aggodalmunkat fejezzük ki továbbá amiatt, hogy a PYD megkísérli majd meggátolni a szíriai konfliktus végleges rendezésével kapcsolatos tárgyalásokat. Nem támogatjuk a PYD 2013 novemberében tett egyoldalú bejelentését az ideiglenes kormányzat megalakulásáról a szíriai kurd területeken. Ezt a lépését nem előzte meg szélesebb körű egyeztetés sem a szíriai néppel, sem a nemzetközi közösséggel. Minden szíriainak részt kell vennie az azzal kapcsolatos döntésben, hogy milyen politikai elhatározások szülessenek az átalakulás kapcsán Szíriában, beleértve azt is, hogy a kurdok kapjanak-e autonóm régiót, vagy ne." Más szavakkal, a "mérsékelt szíriai ellenzék” dönti majd el, mi legyen Rozsava további sorsa, és nem a kurdok.
A probléma része az is, hogy a kormányok ahhoz vannak szokva, hogy államokkal tárgyaljanak, és zavarba jönnek, amikor nem-állami típusú formációkkal találják szembe magukat. Az amerikai külügyminisztériumnak a szíriai kurdok iránt tanúsított viselkedése a mai napig ugyanazt a sémát követi, mint amit az iraki kurdokkal szemben alkalmaztak.
Az amerikai és az EU-dplomácia dolgát tovább bonyolította, hogy Oroszország szintén udvarolt a rozsavai kurdoknak. 2016 februárjában nyitották meg Moszkvában első diplomáciai képviseletüket. Az Egyesült Államok azzal, hogy nem nyújt több diplomáciai és gazdasági segítséget Rozsavának, és továbbra is tolerálja azt, hogy Törökország támadja a szíriai kurdokat és saját kurd lakosságát, Oroszország karjaiba hajthatja Rozsavát, ami biztosan nem része az amerikai Közel-Kelet-stratégiának.
Ahelyett, hogy folytatnák a számtalan belső ellentmondás sújtotta külpolitikájukat, az Egyesült Államoknak alapvetően át kellene gondolnia a kurdokkal szemben tanúsított magatartását, valamint felül kellene vizsgálnia Törökországgal való kapcsolatát és az egész "mérsékelt iszlám” fogalmát. Legtöbb szakértő szerint az Egyesült Államok nem tart lépést a valós helyzet alakulásával: "A kurd függetlenséggel szemben felhozott érvek már érvényüket vesztették. Nem az a kérdés, megengedi-e a világ a kurdoknak, hogy legyenek független államaik. A kérdés az, hogy a nemzetközi közösség lépést tud-e tartani mindazzal, amit a kurdok mostanáig maguktól elértek. Irakban és Szíriában a kurdok már megalakították a maguk független államait – még ha csak de facto is – anélkül, hogy bárki engedélyére vártak volna. Ezek nem teljesen szabályos államok, nincsen diplomáciai képviseletük az ENSZ-ben, és nem ismerte el őket a nemzetközi közösség. De erre nincs is szükségük. A kurdok bebizonyították, hogy enélkül is boldogulnak… Ha azt vesszük, hogy bántak a kurdokkal azokban az államokban, ahol élnek, nem meglepő, hogy kikényszerítették az önkormányzás jogát, és szándékukban áll ezért harcolni. Szóval itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség lépést tartson végre a kurdok igényivel, és segítse őket abban, hogy stabil, demokratikus intézményeket építsenek ki, ahelyett, hogy az őket elnyomók oldalára állnak."
E könyv a rozsavai kurd harcosnőkről szól. Azokról a lányokról és asszonyokról, akik példa nélkül a világon, felálltak a teljes sötétséggel szemben, és legyőzték azt.
Sajnos nagy részük nem érte meg a diadalt. Azok, akik emlékeznek rájuk, tudják, hogy diadalmasok voltak. Életükben és halálukban is.
Kik a kurdok? Kevesen tudják, hogy létezett egy Kurdisztán nevű ország, amelynek területét az első világháború után felosztottak Irán, Irak, Szíria és Törökország között. Azóta a saját nemzetállamukért, önállóságukért vívják a nagyhatalmak aktuális geopolitikájának kiszolgáltatott és elkeseredett harcukat. Változó, de egyre inkább csökkenő esélyekkel. Már csak azért is, mert maguk a kurdok sem egységesek a kérdésben: az irakiak elszántabbak a fenti cél elérésében, míg a Rozsavában élő kurdok szerint a nemzetállam a globalizáció korában már idejétmúlt fogalom. Fontosabbnak tartják az identitásuk szabad megélését és az egyenlőséget, mint a területileg független államiságot.
A szíriai polgárháború 2011-es kitörésekor megalakult az országban a Népvédelmi Egységek (YPG) nevű fegyveres szervezet, amely a kurdok területeit védte. Attól tartottak ugyanis, hogy vagy a rezsim ellen lázadók, vagy a hivatalos hadsereg a háborús állapotokat kihasználva rájuk támad. Egy évvel később pedig a YPG-ből vált ki a Női Védelmi Egységek (YPJ), amelyben lányok, asszonyok harcoltak az Iszlám Állam ellen. 2014-ben, Kobani ostromakor lett híres a csupa nőből álló haderő, amely hatalmas veszteségek árán megvédte a várost.
A nőket tömörítő YPJ nem csak az Iszlám Állam, hanem a saját népe és a komplett Közel-Kelet korszerűtlen és igazságtalan tradíciói ellen is harcolt. A nők egyenjogúságáért is küzdöttek, amikor a családi és társadalmi elvárásokra fittyet hányva fegyvert fogtak és nem férjhez vagy a konyhába mentek, hanem a csatatérre.
Erőfeszítéseiket pedig siker koronázta. A női jogok legradikálisabb kísérlete tovább folytatódott, ráadásul talán a legváratlanabb helyen: Észak-Szíriában.
A rozsavai női forradalom kevéssé szerepelt a médiában. Nem kizárt, hogy azért, mert Törökország-NATO tagállam, a kurd függetlenedést pedig terrorizmusnak bélyegzi. A kurdok Erdogan és az Aszad-rezsim szorításában, az Iszlám Állam elleni harcok közepette teremtették meg a feminista demokráciát.
Rozsava egy 2012-ben (a szíriai polgárháború folyamán) létrejött de facto autonóm kurd régió Szíria északkeleti részén. Az elnevezést gyakran az egész szíriai Kurdisztánra is szokás használni, jelentése: nyugat (a kurdok által lakott terület nyugati részéről van szó). Az észak-szíriai harcok alatt egy olyan politikai kísérlet indult, melynek eredményeként egy hiperpogresszív államalakulat jött létre, ami egy egyéni, független kormányzást tűz ki célul, közepén a női egyenjogúsággal. Ez pedig – legalábbis papíron – több jogot ad a nőknek, mint ami a világ bármely pontján megszokott.
Az, hogy az Egyesült Államok nem veszi figyelembe az emberi jogokat kurd politikájában, a hidegháborúig nyúlik vissza. 1948-ban a CIA – amikor kapcsolatot épített ki a török katonai hírszerzéssel, aminek eredménye a Gladio-hadművelet volt – tanulmányt készített "A kurd probléma” címmel. Ez az azóta idejétmúltnak minősített beszámoló így kezdődik:
"Törökországban, Iránban, Irakban és Szíriában közel hárommillió kurd él törzsi rendszerben. Ők olyan tényezőt jelentenek, amelyet bármely Közel-Kelettel kapcsolatos stratégia készítésekor érdemes figyelembe venni. Egyrészt azért, mert náluk hagyománya van a kormányzatok elleni fegyveres ellenállásnak, másrészt pedig amiatt, mert a Szovjetunió igyekszik felnagyítani és a maga javára kihasználni sérelmeiket. A csak korlátozottan összetartó kurd törzsek miatt, továbbá mivel a kurd nemzeti mozgalom igen kezdetleges stádiumban van, kicsi a valószínűsége annak, hogy a hegyvidéki, hagyományosan kurd területeken egy kurd állam létrehozását célzó egységes mozgalom alakul ki.
Ugyanakkor továbbra is várható, hogy a kurd törzsek helyi szinten időről időre fellázadnak… aminek az lehet a következménye, hogy a nemzetközi közvélemény felé is terjesztik a szovjet propagandát, továbbá az, hogy megszakadhatnak az iraki Moszul olajmezőin zajló műveletek. Utóbbi ugyanis kurd terület. Ezenfelül a Közel-Kelet államrendszerének jelenlegi törékeny egyensúlya miatt egy kurd lázadás azzal járhat, hogy felborítja a régió politikai és gazdasági egyensúlyát.”
Kisebb változtatásokkal ez a szöveg keletkezhetett volna akár 2016-ban is. Washington mindig is úgy tekintett a kurdokra, mint az olajmezökkel kapcsolatos tényezőre, illetve mint olyan népre, amely képes szétrobbantani a jelenlegi államok rendszerét. Emellett az amerikai kormányzat különböző szervezetei sem voltak képesek arra, hogy újrafogalmazzák Törökországgal régóta fennálló kapcsolatukat annak érdekében, hogy az Iszlám Állam elleni küzdelemhez szövetségre tudjanak lépni a kurdokkal.
2015 júliusában Ash Carter amerikai védelmi miniszter nyilvánosan kijelentette, hogy az Egyesült Államok szemében az YPG-YPJ megbízható partnernek minősül, és így alkalmas arra, hogy szárazföldi partnere legyen a Daes elleni harcban.
Am az Egyesült Államok és az EU nem ragaszkodott ahhoz, hogy meghívja a rozsavai kurdokat a szíriai béketárgyalásokra, dacára annak, hogy régóta résztvevői az ott zajló háborúnak. 2016 januárjában, miután Rozsava két képviselőjét, Száleh Muszlimot és Ilham Ehmedet kizárták a genfi tárgyalásokról, a delegáció kritizálta az Egyesült Államok hozzáállását – azt állították, hogy igyekszik bagatellizálni a PYD szerepét, és bár katonai téren partnerként kezeli, ugyanakkor nem tekinti politikai partnernek.
Ez pontosan leírta a helyzetet. Az Egyesült Államok és az EU megtehette, hogy a kurdokat puszta eszköznek tekintse, nem pedig olyan népnek, amelynek megvan a maga elképzelése a saját jövőjéről. A brit Cameron-kormányzat kereken kijelentette egy 2015 márciusában napvilágot látott beszámolójában, amely az iraki kurdokról szólt: "Nagy-Britannia világossá tette, hogy addig nehéz lesz bármiféle támogatást adni a PYD-nek, amíg az kapcsolatot tart fenn az Aszad-rezsimmel, és visszautasítja, hogy együttműködjön a mérsékelt szíriai ellenzékkel. Annak kapcsán is fenntartásaink vannak, hogy a PYD kapcsolatot tart fenn a PKK-val (Kurdisztáni Munkáspárt), amely Nagy-Britanniában tiltólistán van. A PYD-nek emellett nagyobb elkötelezettséget kell mutatnia a pluralizmus és emberi jogok iránt, és nagyobb tiszteletet a kurdok által ellenőrzött területeken működő többi politikai erő iránt. Aggodalmunkat fejezzük ki továbbá amiatt, hogy a PYD megkísérli majd meggátolni a szíriai konfliktus végleges rendezésével kapcsolatos tárgyalásokat. Nem támogatjuk a PYD 2013 novemberében tett egyoldalú bejelentését az ideiglenes kormányzat megalakulásáról a szíriai kurd területeken. Ezt a lépését nem előzte meg szélesebb körű egyeztetés sem a szíriai néppel, sem a nemzetközi közösséggel. Minden szíriainak részt kell vennie az azzal kapcsolatos döntésben, hogy milyen politikai elhatározások szülessenek az átalakulás kapcsán Szíriában, beleértve azt is, hogy a kurdok kapjanak-e autonóm régiót, vagy ne." Más szavakkal, a "mérsékelt szíriai ellenzék” dönti majd el, mi legyen Rozsava további sorsa, és nem a kurdok.
A probléma része az is, hogy a kormányok ahhoz vannak szokva, hogy államokkal tárgyaljanak, és zavarba jönnek, amikor nem-állami típusú formációkkal találják szembe magukat. Az amerikai külügyminisztériumnak a szíriai kurdok iránt tanúsított viselkedése a mai napig ugyanazt a sémát követi, mint amit az iraki kurdokkal szemben alkalmaztak.
Az amerikai és az EU-dplomácia dolgát tovább bonyolította, hogy Oroszország szintén udvarolt a rozsavai kurdoknak. 2016 februárjában nyitották meg Moszkvában első diplomáciai képviseletüket. Az Egyesült Államok azzal, hogy nem nyújt több diplomáciai és gazdasági segítséget Rozsavának, és továbbra is tolerálja azt, hogy Törökország támadja a szíriai kurdokat és saját kurd lakosságát, Oroszország karjaiba hajthatja Rozsavát, ami biztosan nem része az amerikai Közel-Kelet-stratégiának.
Ahelyett, hogy folytatnák a számtalan belső ellentmondás sújtotta külpolitikájukat, az Egyesült Államoknak alapvetően át kellene gondolnia a kurdokkal szemben tanúsított magatartását, valamint felül kellene vizsgálnia Törökországgal való kapcsolatát és az egész "mérsékelt iszlám” fogalmát. Legtöbb szakértő szerint az Egyesült Államok nem tart lépést a valós helyzet alakulásával: "A kurd függetlenséggel szemben felhozott érvek már érvényüket vesztették. Nem az a kérdés, megengedi-e a világ a kurdoknak, hogy legyenek független államaik. A kérdés az, hogy a nemzetközi közösség lépést tud-e tartani mindazzal, amit a kurdok mostanáig maguktól elértek. Irakban és Szíriában a kurdok már megalakították a maguk független államait – még ha csak de facto is – anélkül, hogy bárki engedélyére vártak volna. Ezek nem teljesen szabályos államok, nincsen diplomáciai képviseletük az ENSZ-ben, és nem ismerte el őket a nemzetközi közösség. De erre nincs is szükségük. A kurdok bebizonyították, hogy enélkül is boldogulnak… Ha azt vesszük, hogy bántak a kurdokkal azokban az államokban, ahol élnek, nem meglepő, hogy kikényszerítették az önkormányzás jogát, és szándékukban áll ezért harcolni. Szóval itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség lépést tartson végre a kurdok igényivel, és segítse őket abban, hogy stabil, demokratikus intézményeket építsenek ki, ahelyett, hogy az őket elnyomók oldalára állnak."
Eudoxiu de Hurmuzachi
![[-]](/collapse.png)