Könyvmoly

[George Bailey]

Robert J. Sawyer: Az Oppenheimer alternatíva



Nolan úr, azt miért nem emlitetted a filmedben, hogy Oppenheimer anyósa unokatestvére volt Wilhelm Keitelnek? Bizony, annak a Wilhelm Keitelnek.

"Tegyük fel, hogy Németország hamarabb fejlesztett volna ki két bombát, mint mi bármiféle bombát. És tegyük fel, hogy Németország ledob egy bombát, mondjuk, Rochesterre, a másikat pedig Buffalóra, aztán, a bombákból kifogyva elveszíti a háborút. Kételkedik bárki abban, hogy az atombombák városokra való ledobását háborús bűnnek nyilvánítottuk volna, és hogy a felelősöket halálra ítéltük volna Nürnbergben, és felakasztottuk volna?" (Szilárd Leó)

Hogy miért nem lett volna elég csupán egy erődemonstráció? Mert sehogyan sem tudták volna előre megjósolni, hogyan fognak reagálni rá a japánok. Letennék a fegyvert, vagy kettőzött erővel harcolnának, mert úgy döntenének, hogy ha már veszniük kell, akkor dicsőségtől övezetten haljanak meg, és vigyenek magukkal annyi amerikait, amennyit csak bírnak? Vagy ha csupán demonstrálták volna a bomba erejét, nem hitték volna el, hogy lenne bátorságuk ledobni egy városra, és még keményebben harcoltak volna? No meg, ha előre szóltak volna, milyen városra dobják le (hogy a civilek távozhassanak), lehet, hogy a japánok odavittek volna egy csomó amerikai foglyot.

A Manhattan-terven sok nagyszerű koponya, a világ leghíresebb fizikusai és matematikusai dolgoztak. Sawyer főhőse J. Robert Oppenheimer – barátainak "Oppie” –, akit az atombomba atyjának is szoktak nevezni. A történet elején, 1936-ban Oppie még fiatalember, aki találkozik élete szerelmével, Jean Tatlockkal, ám a kapcsolatuk a sajátos történelmi korszaknak köszönhetően nem tud kibontakozni, egészen a könyv végéig, ahol majd egy nagy drámai és érzelmi csavarral minden új megvilágításba helyeződik.
Ezután 1942-be ugrunk, elindul a Manhattan-terv. Oppenheimernek jelenlegi feleségével, a szintén tudós Kittyvel kell összeállítania csapatát, és nemcsak a tudományos rivalizálást és a terveket kell kezelnie, hanem a kormányzat katonai és biztonsági követeléseit is figyelembe kell vennie.
A könyv háromnegyede a projekt élénk megjelenítése. Sawyer bemutatja azokat a tudományos folyamatokat, amelyek a Los Alamos-i laborban zajlottak. A tudósok hús-vér emberek, komplex személyiségjegyekkel, érzelmekkel és erkölcsi dilemmákkal. Ez a rész Japán bombázásával és a háborús győzelemmel ér véget. 
De most jön a csavar. A projektben részt vevő tudósok egy kis magja Teller Ede vezetésével, miközben egy még pusztítóbb fegyver előállításán dolgozott, véletlenül felfedezett egy asztrofizikai tényt Naprendszerünkről, amely elkerülhetetlen végzetet jelent az egész emberiség számára körülbelül 80 év múlva. Mit kellene tenni? Oppenheimer egy új csapatot állít össze immár többek között Einsteinnel is kiegészülve, hogy kidolgozzanak egy új, titkos programot, az Arbor-tervet, aminek célja nem más, mint az emberi faj megmentése.
Míg a könyv első része szinte teljes mértékben a történelmi tényekre épít, ebben az új részben Sawyernek ki kellett találnia hihető akciókat és párbeszédeket, amelyek logikusan és zökkenőmentesen illeszkednek a történetbe, és a szereplők személyiségéből is következnek. A szerző zseniálisan oldja meg a feladatot, az olvasó nem is veszi észre, mikor tértünk le a történelem hagyományos menetéről egy alternatív vágányra, ahol a legfontosabb események többé-kevésbé változatlan módon lezajlanak: Kennedyt meggyilkolják, az Apollo legénysége pedig eljut a Holdra.