2025-03-16, 23:06:34
I'm Still Here/Ainda Estou Aqui
Messze a 2024-es év filmje
![[Kép: Opera-Snapshot-2025-03-16-225649-www-google-com.png]](https://i.ibb.co/ycfzKyMB/Opera-Snapshot-2025-03-16-225649-www-google-com.png)
A film Marcelo Rubens Paiva azonos című, 2015-ben megjelent könyvén alapul, amelyben a szerző édesapja, Rubens Paiva, egykori képviselő és mérnök 1971-es eltűnésének történetét meséli el a brazil katonai diktatúra idején.
Walter Salles nemzetközi filmfesztiválokon nagy sikert arató és a legjobb nemzetközi filmnek járó Oscar-díjat is elnyerő politikai-társadalmi drámájában mintegy fél évszázadot ugrunk vissza az időben. Ekkoriban Brazíliában a hadsereg a baloldali forradalom veszélyeire hivatkozva már 1964 óta hatalmon van, katonai diktatúrájuk 21 éven át, 1985-ig fennáll. Ez idő alatt új, jogokat korlátozó alkotmányt léptetnek életbe, visszafogják a szólásszabadságot, a médiát cenzúrázzák, az ellenzékieket pedig bebörtönzik és száműzik. Walter Salles évtizedeket átívelő filmjének kezdetén az 1970-es évek elején járunk Rio de Janeiróban, ahol Eunice (Fernanda Torres) egy tengerparti polgári miliőjű, élettel és szeretettel teli házban él mérnök férjével és öt gyermekükkel. Egy nap férjét, a hatalmon lévő katonai diktatúra ellen barátaival titokban ellenállást szervező Rubens Paiva ellenzéki politikust a hatóságok erőszakkal elviszik az otthonukból, és innen a család élete örökre megváltozik.
Rubens Paiva elhurcolása gyökeresen felforgatja a harmonikus, szeretetben élő család életét. A társadalom és egyén közötti kapcsolat megbomlásának konfliktusáról szóló film azt a fejlődési ívet követi nyomon, ahogy a családi tragédia által cselekvésre késztetett Eunice, az addig férje bankszámlájához sem hozzáférő, öt gyermeke életét menedzselő háziasszonyból nemzetközileg elismert polgárjogi aktivistává válik. Még ha szörnyű veszteség árán is, Eunice számára ezzel kitárul egy új világ, melyben – mintegy gyászfeldolgozásként is – egy fontos társadalmi ügy szolgálatában képes önmagára találni, miközben a gyerekeit is átsegíti a gyászon.
A film egyfajta Quo Vadis, Aida? meg a Costa-Gavras-féle Missing keveréke.
Szép, hogy megnyerte a legjobb nemzetközi filmnek járó Oscar-díjat, de szégyen, hogy az a moslék Anora elhappolta előle a legjobb filmnek járót.
Messze a 2024-es év filmje
![[Kép: Opera-Snapshot-2025-03-16-225649-www-google-com.png]](https://i.ibb.co/ycfzKyMB/Opera-Snapshot-2025-03-16-225649-www-google-com.png)
A film Marcelo Rubens Paiva azonos című, 2015-ben megjelent könyvén alapul, amelyben a szerző édesapja, Rubens Paiva, egykori képviselő és mérnök 1971-es eltűnésének történetét meséli el a brazil katonai diktatúra idején.
Walter Salles nemzetközi filmfesztiválokon nagy sikert arató és a legjobb nemzetközi filmnek járó Oscar-díjat is elnyerő politikai-társadalmi drámájában mintegy fél évszázadot ugrunk vissza az időben. Ekkoriban Brazíliában a hadsereg a baloldali forradalom veszélyeire hivatkozva már 1964 óta hatalmon van, katonai diktatúrájuk 21 éven át, 1985-ig fennáll. Ez idő alatt új, jogokat korlátozó alkotmányt léptetnek életbe, visszafogják a szólásszabadságot, a médiát cenzúrázzák, az ellenzékieket pedig bebörtönzik és száműzik. Walter Salles évtizedeket átívelő filmjének kezdetén az 1970-es évek elején járunk Rio de Janeiróban, ahol Eunice (Fernanda Torres) egy tengerparti polgári miliőjű, élettel és szeretettel teli házban él mérnök férjével és öt gyermekükkel. Egy nap férjét, a hatalmon lévő katonai diktatúra ellen barátaival titokban ellenállást szervező Rubens Paiva ellenzéki politikust a hatóságok erőszakkal elviszik az otthonukból, és innen a család élete örökre megváltozik.
Rubens Paiva elhurcolása gyökeresen felforgatja a harmonikus, szeretetben élő család életét. A társadalom és egyén közötti kapcsolat megbomlásának konfliktusáról szóló film azt a fejlődési ívet követi nyomon, ahogy a családi tragédia által cselekvésre késztetett Eunice, az addig férje bankszámlájához sem hozzáférő, öt gyermeke életét menedzselő háziasszonyból nemzetközileg elismert polgárjogi aktivistává válik. Még ha szörnyű veszteség árán is, Eunice számára ezzel kitárul egy új világ, melyben – mintegy gyászfeldolgozásként is – egy fontos társadalmi ügy szolgálatában képes önmagára találni, miközben a gyerekeit is átsegíti a gyászon.
A film egyfajta Quo Vadis, Aida? meg a Costa-Gavras-féle Missing keveréke.
Szép, hogy megnyerte a legjobb nemzetközi filmnek járó Oscar-díjat, de szégyen, hogy az a moslék Anora elhappolta előle a legjobb filmnek járót.

O fată ca ea...
Eudoxiu de Hurmuzachi
Eudoxiu de Hurmuzachi