Filmkritikák

[k11zoltan]

Something's Gotta Give



Diane Keaton halálhire után úgy döntöttem, hogy valamelyik filmjét tűzve műsorra veszek búcsút tőle, és mivel sem a Keresztapákra, sem a Woody Allen mellett szerepelt filmjeire sem volt kedvem, olyant választottam, melyről ez idáig nem is hallottam.

A történet egyszerű, de épp ettől hat: Harry (Jack Nicholson), az idősödő playboy, aki elvből csak fiatal nőkkel randizik, szívinfarktust kap legújabb barátnője (Amanda Peet) nyaralójában. A kényszerpihenő alatt barátnője édesanyja, Erica (Diane Keaton) gondjaira bízzák — egy elvált, sikeres drámaírónőre, aki a maga zárkózott módján éli a középkorú nők magányát. Kettejük között lassan, nehézkesen, de őszintén bontakozik ki valami, amit szerelemnek nevezünk — még ha egyikük sem meri először kimondani.
Nancy Meyers filmje a romantikus vígjátékok világában ritka kincs: nem a fiatalság idealizálásáról szól, hanem arról, hogy a szerelem nem korfüggő.

Nyugodj békében, Diane, a filmjeid velünk maradnak, és velük együtt az a derű, amellyel az élethez és a szerelemhez fordultál.

Az Amelia Earhart jó tőle. Gyerekkorom egyik kedvence. Más filmje szinte eszembe sem jut.