Filmkritikák

[George Bailey]

Michael 8/10



Antoine Fuqua Michael című filmje látványos és szeretetteljes portréja a popkirály pályájának, de elsősorban nem a legendát övező rejtélyek vagy botrányok felől közelít a figurához. Sokkal inkább egy zenére épülő emlékalbumként működik, amely Michael Jackson tehetségét, színpadi jelenlétét és elképesztő munkabírását állítja a középpontba. A film legerősebb pillanatai éppen azok, amikor hagyja kibontakozni a dalokat, a próbákat vagy a koncertjeleneteket, és ilyenkor valóban átélhetővé válik, miért vált Jackson generációkon átívelő ikonná.
Jaafar Jackson meglepően hiteles választás a főszerepre: nem pusztán külsőleg idézi meg nagybátyját, hanem mozdulataiban, gesztusaiban és előadói energiájában is. A film érzékenyen mutatja be a Jackson 5 időszakát, az apai szigor és a korai hírnév árnyékát, miközben fokozatosan kirajzolódik Michael önállósodása is. Ez a folyamat adja a történet egyik valódi drámai ívét: hogyan próbál leválni a családi vállalkozásként működő gépezetről, hogy saját művészi identitását építhesse fel.
A film szemmel láthatóan nem a szenzációhajhászás irányából közelít Michael Jackson alakjához, hanem abból próbál kiindulni, hogyan lett egy rendkívüli tehetségű gyerekelőadóból globális kulturális jelenség. A hangsúly végig az alkotói folyamaton, a fellépéseken, a stúdiómunkán és azon a maximalizmuson marad, amely Jackson karrierjét meghatározta. Fuqua rendezése több jelenetben is azt sugallja, hogy számára elsősorban nem a bulvárban élő figura érdekes, hanem az a művész, aki újradefiniálta a popzene és a koncertshow fogalmát. Éppen ezért a film sokkal több időt szentel ikonikus dalok születésének, koreográfiáknak és a rivaldafény mögötti kreatív energiáknak, mint azoknak a kérdéseknek, amelyek évtizedek óta a közbeszéd részét képezik Jackson körül. Ez a megközelítés egyes nézők számára talán visszafogottnak vagy túlságosan óvatosnak tűnhet, ugyanakkor jól érzékelhető mögötte egy következetes alkotói szándék: nem ítéletet akar mondani, hanem felidézni azt az időszakot, amikor Michael Jackson neve még elsősorban a zenéről, az újításról és a példátlan színpadi karizmáról szólt.
Különösen érdekes, hogy a történet nem az énekes teljes életét öleli fel, hanem nagyjából az 1980-as évek végéig követi pályáját. A lezárás éppen annál a pontnál érkezik el, amikor Michael már végérvényesen maga mögött hagyja a Jackson 5 korszakát, és teljesen saját útra lép. A film tehát a popkirály életrajzának csupán első része, és hogy mikor jön a folytatás... is anyone's guess.