Könyvmoly

[George Bailey]

Anthony Hopkins - Jól csináltuk, kölyök!



Anthony Hopkins memoárja jóval több egy világhírű színész életútjának felidézésénél: őszinte, helyenként fájdalmas számvetés egy ember életével, kudarcaival és önmagával vívott harcaival. A walesi kisvárosból induló, bizonytalan, gyakran ügyetlennek és tehetségtelennek tartott fiú története különösen tanulságos annak fényében, hogy később a színjátszás egyik legnagyobb alakjává vált. Hopkins nem csupán a sikereiről mesél, hanem azokról a belső vívódásokról is, amelyek hosszú időn át meghatározták az életét. Alkoholizmusa, depressziója, házasságainak kudarcai és emberi tévedései ugyanolyan természetességgel jelennek meg a lapokon, mint szakmai pályájának fontos állomásai. Éppen ez a kendőzetlen őszinteség teszi a könyvet hitelessé és emberközelivé. A szerző nem igyekszik utólag megszépíteni a múltat, és nem is mindenáron rokonszenves képet fest önmagáról. Képes szembenézni saját hibáival, miközben olykor fájdalmas felismeréseket oszt meg az olvasóval. Különösen érdekes, hogy a világhírű szerepek és a színészi pálya kulisszatitkai nem uralják a kötetet; Hopkins figyelme sokkal inkább saját személyiségének alakulására és az élet nagy kérdéseire irányul. A gyermekkori élmények, a művészet felfedezése, a szakmai elismerés és a magánéleti veszteségek egymásba fonódó emlékei egy összetett ember portréját rajzolják ki. A könyv az öregedésről, a halandóságról, a megbocsátásról és az önelfogadásról is elgondolkodtatóan vall. Ugyanakkor a történetvezetés nem mindenütt egyenletes: az időben előre-hátra ugráló emlékek olykor megtörik az olvasás folyamatosságát, és egyes életszakaszok vagy kapcsolatok részletesebb kifejtést is megérdemeltek volna. Aki elsősorban hollywoodi történetekre, hírességekről szóló anekdotákra és forgatási kulisszatitkokra kíváncsi, talán kevesebbet kap attól, amire számít. A könyv valódi értéke ugyanis nem a sztárvilág bemutatásában, hanem az emberi esendőség őszinte felvállalásában rejlik. A cím megható egyszerűsége is ezt a szemléletet tükrözi: mintha az idős Hopkins visszafordulna az egykor bizonytalan kisfiúhoz, és együttérzéssel tekintene mindarra, amin keresztül kellett menniük. 
A könyv legfontosabb üzenete talán az, hogy az élet értékét nem kizárólag az elért sikerek adják, hanem az is, hogy képesek vagyunk felismerni és elfogadni saját tökéletlenségeinket.
  Anthony Hopkins egy életen át tanulta, hogyan keltsen életre másokat. Ez a könyv pedig arról szól, milyen nehéz feladat életben maradni a saját életünkben.