Filmkritikák

[kiskiraly]

Napszállta (2018)

A nyitójelenet: Egy nő kalapot próbál, mígnem kiderül, hogy hogy ő egy Leiter-lány, az ő családnevét viselő kalapszalon egykori tulajodosának a lánya. Feljött Budapestre hogy megtudja mi történt a rég nem látott családtagjaival.
Mindenhol

• vagy döbbenet fogadja, amit meghallják a családnevét
  
• vagy tanácsolják neki (köztük a új kalapszalon tulajdonosa), hogy ne kutakodjon a múltban, inkább menjen haza
  

Lassacskán egy történet kezd kibontakozni, amelyben megtudja mi van a bátyával, akiről kiderül, hogy életben van és hogy mi történt a családjával és a kalapszalonnal.

Ez a 'nyomozása' volt nekem nehezen emészthető, mert sokszor kiszámíthatatlanul csapong az amúgy kissé fura női karakter az emberek által adott nyomok között, hogy megtudja a 'titkot' (szinte mindig falakba ütközik, így 1,5 óra után kezdtem unatkozni kicsit), ráadásul a Saul fiában megszokott rövid dialógokkal.
Picivel jobbra számítottam. A forgatókönyvön és a dialógokon lehetett volna mit csiszolni.
Ha már Saul fia: vizuálisan is szinte ugyanaz a film (arc közeli képek, pöpec hangutómunka). Részben ez jó is volt, amikor pld. érezni lehetett a Monarchia-beli pezsgést Budapest utcáin. Vagy amikor egy házba beszűrődik a város zaja (lovaskocsik, rikkancsfiúk, stb...).
Viszont egy majd 2 és fél órás filmet így végigülni kicsit fárasztó volt.

Show ContentSpoiler:

A monarchiai jeleneteket állítja párhuzamba a film végén lévő első világháborús árokbeli jelenet. Először a főszereplő csaj nem tudja, hogy mi a helye a világban, de feszültség már tapintható [lásd arisztokrácia vs alacsonyabb osztály közti összecsapások], a vége jelenetben pedig ugyanez a feszültség tapasztalható, de már háborús körülmények között. Ez nekem nem esett le, a rendező mondta el a közönségtalálkozón.

Amikor pedig az arisztokraták és a főszereplő csaj cipő nélkül vannak az asztalnál, azt csupán azért rakta bele a filmbe a rendező, hogy ezzel is mutassa, hogy milyen fura ez az egész társaság. Én az hittem, hogy konkrét célja van. Itt már kicsit művészibe ment át a film számomra...

Egy monarchiabeli társadalomkritikával teletűzdelt thillert kaptam, de maga a film egy döcögő dialógokkal teletűzdelt forgatókönyvön alapul.
Kaszting okés volt. Dobos Evelint a kalapszalont írányító lányt jó volt látni az Egynyári kaland-tól kissé eltérő szerepben. Ráadásul befestették a haját ettől egy hitelesebb, idősebb és komolyabb karaktert tudott alakítani. Először fel sem ismertem.

A film megvalósítása és látvány 9/10
de a forgatókönyv 4/10
A film olyan erős 5/10