2018-01-12, 19:27:06
Blade Runner 2049
A Blade Runner-t valamikor 1994-95 körül láttam először, úgy 15 éves koromban. Az OST-t már másnap megvettem, és a szerelem azóta is tart.
1997-ben kijött egy kalandjáték PC-re, amit természetesen szintén azonnal megvettem, és orrvérzésig játszottam. (Érdemes manapság is elővenni, mert
a hangulata fantasztikus, mégha a grafika azóta meg is kopott egy picit)
Paul Oakenfold - Another World című kétlemezes albuma az etalon, hiszen a trance mixbe több tracket is beillesztett a Blade Runner OST-ből.
2008-ban kijutottam Kanadába, és nagyjából az első vásárlásom az akkoriban megjelent Blade Runner Special Edition Voight-Kampf bőrönd volt.
Steam-en most ingyen le lehet tölteni egy VR-ban is működő kis cuccot, amiben be tudjuk járni Rick Deckard lakását. Még az erkélyre is kimehetünk...imádom.
Nos, ekkora rajongással nehezen vettem rá magam a folytatásra. Nem tudom, észrevettétek-e, de az új Star Wars részek is csak akkor működnek igazán,
amikor visszakapsz valamit a régi klasszikusból: akár egy karaktert (Chewie, we're home.), akár a régi ismert taktusokat, bármit.
Denis Villeneuve, mint rendező számomra borzasztóan vontatott, és bár az eredeti alkotás sem volt egy pörgős akciófilm, ez még arra is rátesz egy-két lapáttal.
Elhiszem, hogy ez az ő kézjegye, de azért nem lenne szabad hagyni, hogy 4 percig csak az ablakon csorgó esőt lássa a néző, hiszen könnyű elaludni rajta.
Amúgy nem volt rossz, sőt, magasan a várakozásomon felül teljesített. A történet nem igazán van lezárva, tehát simán benne lehet egy folytatás.
Hans Zimmert pedig most már el kéne felejteni egy időre, mert egyrészt képtelen megújulni, másrészt az általa komponált zene egyre inkább csak idegesítő zaj.
És persze itt is akkor a legjobb, amikor a régi klasszikust idézi fel....a legvégén.
A legjobb rész, amin szó szerint majdnem sírva fakadtam a gyönyörtől, amikor
Később megnéztem a Youtubon, hogyan csinálták...valami fantasztikus.
Szóval a régi klasszikushoz nem ér fel, de nem sokon múlt.
8/10
A Blade Runner-t valamikor 1994-95 körül láttam először, úgy 15 éves koromban. Az OST-t már másnap megvettem, és a szerelem azóta is tart.
1997-ben kijött egy kalandjáték PC-re, amit természetesen szintén azonnal megvettem, és orrvérzésig játszottam. (Érdemes manapság is elővenni, mert
a hangulata fantasztikus, mégha a grafika azóta meg is kopott egy picit)
Paul Oakenfold - Another World című kétlemezes albuma az etalon, hiszen a trance mixbe több tracket is beillesztett a Blade Runner OST-ből.
2008-ban kijutottam Kanadába, és nagyjából az első vásárlásom az akkoriban megjelent Blade Runner Special Edition Voight-Kampf bőrönd volt.
Steam-en most ingyen le lehet tölteni egy VR-ban is működő kis cuccot, amiben be tudjuk járni Rick Deckard lakását. Még az erkélyre is kimehetünk...imádom.
Nos, ekkora rajongással nehezen vettem rá magam a folytatásra. Nem tudom, észrevettétek-e, de az új Star Wars részek is csak akkor működnek igazán,
amikor visszakapsz valamit a régi klasszikusból: akár egy karaktert (Chewie, we're home.), akár a régi ismert taktusokat, bármit.
Denis Villeneuve, mint rendező számomra borzasztóan vontatott, és bár az eredeti alkotás sem volt egy pörgős akciófilm, ez még arra is rátesz egy-két lapáttal.
Elhiszem, hogy ez az ő kézjegye, de azért nem lenne szabad hagyni, hogy 4 percig csak az ablakon csorgó esőt lássa a néző, hiszen könnyű elaludni rajta.
Amúgy nem volt rossz, sőt, magasan a várakozásomon felül teljesített. A történet nem igazán van lezárva, tehát simán benne lehet egy folytatás.
Hans Zimmert pedig most már el kéne felejteni egy időre, mert egyrészt képtelen megújulni, másrészt az általa komponált zene egyre inkább csak idegesítő zaj.
És persze itt is akkor a legjobb, amikor a régi klasszikust idézi fel....a legvégén.
A legjobb rész, amin szó szerint majdnem sírva fakadtam a gyönyörtől, amikor
BLABLA:
Később megnéztem a Youtubon, hogyan csinálták...valami fantasztikus.
Szóval a régi klasszikushoz nem ér fel, de nem sokon múlt.
8/10
![[-]](/collapse.png)