2023-10-26, 21:48:01
Killers of the flower moon
![[Kép: LxfwMt9.jpeg]](https://i.imgur.com/LxfwMt9.jpeg)
A film az 1920-as évek Amerikájába kalauzol, egészen pontosan Oklahomába, és az oszázs indiánok életébe enged mély betekintést. Az oszázsokról azt kell tudni, hogy valami irdatlan gazdag népcsoporttá váltak azt követően, hogy a területükön olajat találtak, és onnantól kezdve el is kezdtek a törzs tagjai nagy lábon élni: fényes ékszereket hordani, szép ruhákban járni (öt forintért dollárért kuglert venni
), sofőrnek meg fehéreket alkalmaztak. A pénz egy olyan dolog azonban, ami a bűnözőket is vonzza magához, és velük együtt a gyilkosságokat, így kerül a képbe DiCaprio Ernest Burkhartja, egy első világháborút megjárt veterán, aki bácsikájához, a magát Királyként emlegető William Hale-hez (Robert De Niro) érkezik, hogy nála húzza meg magát egy ideig.
Csupán a kapzsiság mozgatja a léha Ernestet, aki ördögi nagybátyja ötletére elkezdi magát beédesgetni egy oszázs famíliába, azzal a céllal, hogy kiforgassa őket a vagyonukból.
Abban a három és fél órában (egyszer nem kellett kimennem a mosdóba, na erre sem fogadtam volna), ameddig Martin Scorsese filmje tart, egy rendkívül szövevényes, fordulatos és már-már eposzi méreteket öltő történet bontakozik ki a szemeink előtt. Az alapul szolgáló regényhez képest, melyet David Grann jegyez, nagy különbség azonban, hogy a film kétharmada nem az FBI születésével, és a hírhedt igazgatója, J. Edgar Hoover első ügyének grandiózus nyomozással van elfoglalva, hanem leginkább azzal, ahogy egy simlis beépül az oszázsok közé, és valahol félúton beleszeret a mindig szomorú szemű, ugyanakkor higgadt és kedves feleségébe, az indián származású Mollie-ba (pedig jobban szerettem volna, ha a nyomozáson van a hangsúly).
A Megfojtott virágok egy annyira komplex film, hogy szinte lehetetlen beskatulyázni. Mi lenne ez, egy remek western? Egy klasszikus szerelmi sztori? Egy gengszterfilm? Nyomozós thriller? Történelmi alkotás? Mindegyik és egyik se. Egy lassan csordogáló, értelmes film (jobb lett volna, ha picit pörgősebb, de talán ez az egyetlen Scorsese-film, ami mentes a tipikus Scorsese dumáktól. Ami egy plusz pont.
Martin Scorsese zsinórban a 3. regényadaptációt viszi nagyvászonra a meditatív Némaság és a megosztó (ugyanilyen hosszú) Ír után. Kiváló érzékkel nyúlt bele az amerikai őslakos kihasználás témába, egy több fronton is megdöbbentő és kliséktől mentes alaptörténettel.
Sokkal jobban szerettem volna, ha DiCaprio a nyomozást vezető FBI ügynök szerepébe bújt volna, nem nagyon áll jól neki a görnyedt, patkányszerű negatív szerep. Kétlem, hogy megkapná rá a második Oscar-díját.
A film az 1920-as évek Amerikájába kalauzol, egészen pontosan Oklahomába, és az oszázs indiánok életébe enged mély betekintést. Az oszázsokról azt kell tudni, hogy valami irdatlan gazdag népcsoporttá váltak azt követően, hogy a területükön olajat találtak, és onnantól kezdve el is kezdtek a törzs tagjai nagy lábon élni: fényes ékszereket hordani, szép ruhákban járni (öt forintért dollárért kuglert venni
), sofőrnek meg fehéreket alkalmaztak. A pénz egy olyan dolog azonban, ami a bűnözőket is vonzza magához, és velük együtt a gyilkosságokat, így kerül a képbe DiCaprio Ernest Burkhartja, egy első világháborút megjárt veterán, aki bácsikájához, a magát Királyként emlegető William Hale-hez (Robert De Niro) érkezik, hogy nála húzza meg magát egy ideig.Csupán a kapzsiság mozgatja a léha Ernestet, aki ördögi nagybátyja ötletére elkezdi magát beédesgetni egy oszázs famíliába, azzal a céllal, hogy kiforgassa őket a vagyonukból.
Abban a három és fél órában (egyszer nem kellett kimennem a mosdóba, na erre sem fogadtam volna), ameddig Martin Scorsese filmje tart, egy rendkívül szövevényes, fordulatos és már-már eposzi méreteket öltő történet bontakozik ki a szemeink előtt. Az alapul szolgáló regényhez képest, melyet David Grann jegyez, nagy különbség azonban, hogy a film kétharmada nem az FBI születésével, és a hírhedt igazgatója, J. Edgar Hoover első ügyének grandiózus nyomozással van elfoglalva, hanem leginkább azzal, ahogy egy simlis beépül az oszázsok közé, és valahol félúton beleszeret a mindig szomorú szemű, ugyanakkor higgadt és kedves feleségébe, az indián származású Mollie-ba (pedig jobban szerettem volna, ha a nyomozáson van a hangsúly).
A Megfojtott virágok egy annyira komplex film, hogy szinte lehetetlen beskatulyázni. Mi lenne ez, egy remek western? Egy klasszikus szerelmi sztori? Egy gengszterfilm? Nyomozós thriller? Történelmi alkotás? Mindegyik és egyik se. Egy lassan csordogáló, értelmes film (jobb lett volna, ha picit pörgősebb, de talán ez az egyetlen Scorsese-film, ami mentes a tipikus Scorsese dumáktól. Ami egy plusz pont.
Martin Scorsese zsinórban a 3. regényadaptációt viszi nagyvászonra a meditatív Némaság és a megosztó (ugyanilyen hosszú) Ír után. Kiváló érzékkel nyúlt bele az amerikai őslakos kihasználás témába, egy több fronton is megdöbbentő és kliséktől mentes alaptörténettel.
Sokkal jobban szerettem volna, ha DiCaprio a nyomozást vezető FBI ügynök szerepébe bújt volna, nem nagyon áll jól neki a görnyedt, patkányszerű negatív szerep. Kétlem, hogy megkapná rá a második Oscar-díját.
Tomas Masaryk, Brezsnyev nem szarik.
Fuck you, Michael Masi!
Fuck you, Michael Masi!
![[-]](/collapse.png)