2021-02-10, 20:56:56
Sarah Waters: A szobalány
Bizony, az a szobalány (https://kritikustomeg.org/film/67777/ah-...alany-2016 ).
Ám a filmbéli japán megszállás alatti Korea helyett a regény a viktoriánus Angliában játszódik.
Sue Trinder árva lány, akit Mrs. Sucksby gondjaira bíztak. Az asszony olyan szokatlan gyengédséggel nevelte Sue-t, mintha a sajátja volna. London egyik nyomornegyedének szívében lévő háza nemcsak nyűgös apróságok menedéke, akiket alkalomadtán ginnel csendesít le, hanem kisstílű tolvajok ideiglenes otthona is.
Egy napon beállít az egyik legkedveltebb tolvaj, Gentleman. Az elegáns szélhámos csábító ajánlatot tesz Sue-nak: ha elnyeri a naiv, nemes hölgy, Maud Lilly mellett a szobalányi állást, és segít Gentlemannek a nő elcsábításában, megosztoznak majd Maud hatalmas örökségén, akit őrültté nyilváníttatnak és egész életére bezáratják egy bolondokházába.
Sue elvállalja a feladatot, mert arra gondol, hogy az így szerzett pénzzel leróhatja a háláját a fogadott családjának a tőlük kapott kedvességért. Amikor azonban belekerül a dolgok sűrűjébe, kezdi megsajnálni tehetetlen áldozatát, és nem várt érzésekkel fordul Maud Lilly felé… De senki és semmi nem az, aminek tűnik ebben az izgalmakkal, meglepetésekkel és leleplezésekkel teli regényben.
Aki azt gondolja, "minek olvassam könyvben, amit láttam már filmben?", hatalmasat téved. Nagyon eltér a kettő, főleg a második fele, aminek nagyon örültem. Hisz "minek olvassuk könyvben, amit láttunk filmben?" vagy fordítva.
Hogy melyik tetszett jobban? Mindkettő.
Akinek nincs kedve egy 620 oldalas könyvhöz (amit méghozzá meg kell venni, mert nem találni semmilyen oldalon, de nem olyan drága), nyugodtan megnézheti a filmet.
Inkább a '75-'80 után születetteknek ajánlom (mindkettőt), mert azok már másképp viszonyulnak az LMBTQ témájú dolgokhoz.
Bizony, az a szobalány (https://kritikustomeg.org/film/67777/ah-...alany-2016 ).
Ám a filmbéli japán megszállás alatti Korea helyett a regény a viktoriánus Angliában játszódik.
Sue Trinder árva lány, akit Mrs. Sucksby gondjaira bíztak. Az asszony olyan szokatlan gyengédséggel nevelte Sue-t, mintha a sajátja volna. London egyik nyomornegyedének szívében lévő háza nemcsak nyűgös apróságok menedéke, akiket alkalomadtán ginnel csendesít le, hanem kisstílű tolvajok ideiglenes otthona is.
Egy napon beállít az egyik legkedveltebb tolvaj, Gentleman. Az elegáns szélhámos csábító ajánlatot tesz Sue-nak: ha elnyeri a naiv, nemes hölgy, Maud Lilly mellett a szobalányi állást, és segít Gentlemannek a nő elcsábításában, megosztoznak majd Maud hatalmas örökségén, akit őrültté nyilváníttatnak és egész életére bezáratják egy bolondokházába.
Sue elvállalja a feladatot, mert arra gondol, hogy az így szerzett pénzzel leróhatja a háláját a fogadott családjának a tőlük kapott kedvességért. Amikor azonban belekerül a dolgok sűrűjébe, kezdi megsajnálni tehetetlen áldozatát, és nem várt érzésekkel fordul Maud Lilly felé… De senki és semmi nem az, aminek tűnik ebben az izgalmakkal, meglepetésekkel és leleplezésekkel teli regényben.
Aki azt gondolja, "minek olvassam könyvben, amit láttam már filmben?", hatalmasat téved. Nagyon eltér a kettő, főleg a második fele, aminek nagyon örültem. Hisz "minek olvassuk könyvben, amit láttunk filmben?" vagy fordítva.
Hogy melyik tetszett jobban? Mindkettő.
Akinek nincs kedve egy 620 oldalas könyvhöz (amit méghozzá meg kell venni, mert nem találni semmilyen oldalon, de nem olyan drága), nyugodtan megnézheti a filmet.
Inkább a '75-'80 után születetteknek ajánlom (mindkettőt), mert azok már másképp viszonyulnak az LMBTQ témájú dolgokhoz.
Tomas Masaryk, Brezsnyev nem szarik.
Fuck you, Michael Masi!
Fuck you, Michael Masi!