Könyvmoly

[George Bailey]

Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács 



Ha tudtam volna már az elején, milyen kemény (no meg vastag) fába vágom a fejszémet, talán...
A címszereplő mintája valós, létező személy volt, azonban az író nem egy egyszerű életrajzi regényt akart írni, ezért főhőse nevét megváltoztatta és kitalált, szimbolikus személlyé változtatta. Napló, levél, előadás, feljegyzés, prospektus, távirat, magnófelvétel, életrajz, önéletrajz, hirdetmény, újságcikk, cédula, ügynöki jelentés, kritika, liturgia, jegyzőkönyv, pszichiátriai szakvélemény, kihallgatás, prédikáció, képaláírás – ennyi féle műfajt, dokumentum típust használ fel az író, hogy írását hitelessé, valószerűvé tegye.
Daniel Stein (valós nevén Oswald Rufeisen), a lengyel zsidó menekült, aki szinte gyerekként a Gestapo tolmácsa lesz a megszállt Litvániában, közben életét kockáztatva zsidókat szöktet a gettóból, aztán partizánnak áll, majd a háború után egy krakkói kolostorban szerzetesi fogadalmat tesz, hogy néhány év múlva Izraelbe utazzon; föltett szándéka, hogy ott az őskeresztény közösségek mintájára föléleszti Jakab, az Úr testvére egyházát. Egész élete csupa hit, csupa szeretet, csupa szolgálat. Ám egy idealistának a Szentföldön sincs könnyű dolga, a világ mindenütt a maga módján bánik velük…
Sok fejezetnél nem tudtam elképzelni, mi köze a regényhez (a végére érve se nagyon jöttem rá). Meg rengeteg vallás, rengeteg.
Ám egy fejezet nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Az emszki gettói menekülés 50. évfordulója alkalmából érdekes történetet mesélt el az egyik túlélő.

Egy kis vallás

Show Contentspoiler:

"Tudjátok-e, hogy ma van a zsidók legszomorúbb napja, Áv kilencedike? A mi fájdalmunk napja fölfoghatatlan módon éppen Áv kilencedikére esett. A gettóból való kijövetel napja ez, és az a nap, amikor több száz rokonunk és szerettünk halt meg. A böjt napja, ezen a napon semmit nem eszünk, nem iszunk, bőrcipőt nem húzunk. A böjt Áv nyolcadikán este kezdődik, néhány perccel naplemente előtt, és a csillagok feljövetele után ér véget, Áv kilencedikén este.
Az Áv kilencedikei böjt a kezdetekkor a „felderítők bűnével” kapcsolódott össze: amikor Mózes elvezette a zsidókat az ígéret Földje határára, a zsidók nem mertek oda rögtön belépni, és kérlelték Mózest, küldjön felderítőket, hogy azok, visszatérvén, leírhassák, miféle ország van előttük. És bár ez a kérés önmagában is mutatta, hogy a nép kételkedik Isten szavában, Mózes mégis beleegyezett, hogy embereket küldjön felderítésre. Negyven nap múltán a visszatért felderítők elmondták, hogy „égig érő falakkal megerősített” országot láttak, amelyet óriások laknak, akikkel szemben a zsidók „parányiak, mint a szöcskék”. Csupán két felderítő mondta, hogy az ígéret Földje gyönyörűséges, de nekik nem hittek. Áv nyolcadikáról kilencedikére virradón a zsidók egész éjjel sírtak, mondván, Isten az elpusztításukra vezette őket erre a földre, és inkább meghalnak a pusztában... Akkor Isten megharagudott, s azt mondta a zsidóknak, emiatt fölösleges sírniuk, de ezen az éjen még rengeteg okuk lesz a sírásra. Ez lesz a büntetésük a hitetlenség bűnéért.
És az első büntetés az volt, hogy az Egyiptom földjéről kijövő nemzedéknek nem adatott meg a belépés az ígéret Földjére. Negyven évig bolyongtak a pusztában – a felderítés minden napjáért egy évet –, és ott is haltak meg, ahogy azt kishitűségükben kérték. Csak gyermekeik léphettek az ígéret Földjére.
A második büntetés azért járt, mert a zsidók megijedtek a Kánaánban lakó népektől, nem voltak hajlandók az Isten által kijelölt időpontban bemenni Izraelbe, s most sokévi súlyos háború várt rájuk ezért a földért, pedig ha hallgatnak Isten szavára, csoda révén kaphatták volna meg, küzdelem nélkül.
Ám a zsidók még az ígéret Földjére lépvén is tovább bűnöztek. Nem hittek a Létezőben, bálványképeket és idolokat akartak – materiális dolgokat.
Jeremiás próféta mondta, aki tanúja volt az Első Templom lerombolásának, hogy az emberek még a Templomot magát is imádatuk tárgyává tették. Azt gondolták, hogy a Templom menti meg őket, nem Isten, s a Templom váltja meg minden bűnüket. Miért is a Templom leromboltatott: Isten elvette a kísértést.
Isten hitet vár a zsidoktól, s amíg meg nem bánják a hitetlenség bűnét, velük lesz a büntetés, s ezen a napon egyre újabb és újabb okuk lesza sírásra."

Innen válik "érdekessé": 
Történelmi tények:
"A világ teremtése utáni 2449. évben Áv kilencedikén (i. e. 1313-ban) a Mindenható ítéletet hozott, mely szerint az Egyiptomból kijött nemzedék arra kárhoztatott, hogy 40 évig a pusztában bolyongjon, és úgy pusztuljon el, hogy végül ne lássa meg Izrael országát.
A világ teremtése utáni 3338. évben Áv kilencedikén (i. e. 422-ben) Nabukodonozor, Babilónia királya lerombolta és fölégette az Első Templomot, amelyet Salamon építtetett az i. e. IX. században.
A világ teremtése utáni 3828. évben Áv kilencedikén (i. e. 68-ban) Titus Vespasianus római hadvezér (később császár) lerombolta a Második Templomot, amely az i. e. IV. században épült.
Az i. sz. 135. évben Áv kilencedik napján elesett a zsidó felkelők utolsó erőssége, és a felkelők vezérét, Simon Bar Kochbát megölték. Dion Cassius római történetíró tanúsága szerint a felkelés harcaiban ötszáznyolcvanezer zsidó halt meg, ötven megerősített várost és nyolcvanöt települést romboltak le, majdnem egész Júdea fölperzselt pusztasággá változott.
Néhány évvel Bar Kochba veresége után Turnus Rufus római helytartó Áv kilencedikén szántatta fel a Templom helyét és környékét. Valóra váltak a próféta szavai: „Siont felszántják, mint a szántóföldet; Jeruzsálem romhalmazzá válik, és a templom hegye erdős magaslattá lesz.” A bitorlók megtiltották a zsidóknak, hogy Jeruzsálemben éljenek. A tilalom megszegőire halálbüntetés várt. Jeruzsálem pogány várossá lett, Aelia Capitollna néven.
1095-ben Áv kilencedikén hirdette meg II. Urbán pápa az első keresztes hadjáratot, melynek eredményeként „Jézus katonái” több tízezer zsidót megöltek és rengeteg zsidó közösséget megsemmisítettek.
1290-ben Áv kilencedikén vette kezdetét a zsidók tömeges elűzése Angliából, 1306. Áv 9-én pedig Franciaországból.
1348-ban Áv kilencedikén vádolták meg a zsidókat, hogy ők szervezték a történelem egyik legsúlyosabb pestisjárványát, a „Fekete halált”. A vád kegyetlen pogrom – és gyilkosságsorozathoz vezetett.
1492-ben Áv kilencedikén adta ki parancsát II. Aragóniái Ferdinánd spanyol király és I. Kasztíliai Izabella a zsidók Spanyolországból való elűzésére.
1555-ben Áv kilencedikén vették körül fallal és alakították gettóvá Róma zsidók lakta negyedeit, két év múlva pedig ugyancsak Áv kilencedikén zárták gettóba a többi itáliai zsidót.
1648-ban Áv kilencedikén mészároltak le több tíz –, néhol több százezer zsidót Lengyelországban, Ukrajnában és Besszarábiában, amit Hmelnyickij és harcostársai szerveztek.
1882-ben Áv kilencedikén kezdődtek Oroszországban a zsidó közösségek elleni pogromok a zsidók megtelepülési körzeteiben.
1942-ben Áv kilencedikén kezdődött a zsidók deportálása a varsói gettóból, ugyanezen a napon kezdte meg működését a treblinkai haláltábor.