Könyvmoly

[George Bailey]

Richard Shirreff: 2017 – Háború Oroszországgal



A 2008-as orosz-grúz háború olyan volt, mint az 1930-as években a Rajna-vidék megszállása, de ahogy akkor, most sem foglalkoztunk a baljós előjelekkel. Aztán 2014-ben Putyin elfoglalta a Krím-félszigetet, ahogy anno a Szudéta-vidéket Hitler, de mi ezen is hamar túltettük magunkat. Azóta Oroszország megtámadta Ukrajnát, mint ahogy anno Németország Lengyelországot...

A lovaggá ütött NATO-tábornok könyve 2017-ben játszódik (és szintén akkor publikálták). A januárban beiktatott új amerikai (első női) elnök haladéktalanul szakított Obama Oroszországra vonatkozó "El a kezekkel!"-doktrínájával. Az első újszerű külpolitikai döntés az volt, hogy ellátják Ukrajnát tüzérségi röppálya-felderítő radarokkal, drónokkal, elektronikus harcászati eszközökkel, biztonságos hírközlési berendezésekkel, páncélozott Humvee-kkal és orvosi felszerelésekkel. Az országnak mindezekre égető szüksége volt ahhoz, hogy megvédje magát az orosz reguláris erők által támogatott szeparatistáktól, de a felszerelés önmagában rendszerint nem elég. Ezért a tábornokok tanácsára amerikai katonai szakembereket is küldtek a helyszínre, hogy kiképezzék az ukrán hadsereget a csúcstechnikát képviselő eszközök kezelésére. Így az amerikai elnök azt mondhatja a világnak, hogy az Egyesült Államok csak „kiképző” szerepkörben van jelen Ukrajnában. 
Egy agresszív Oroszország egy nacionalista elnök diktatórikus rémuralma alatt először mégis Ukrajnában provokálja a Nyugatot e kiképzőtisztek elrablásával, majd lerohanja a Baltikumot. A NATO bénult: nem tudja sem elrettenteni, sem megállítani az oroszok előre nyomulását. De miért nem? Egyrészt, mert az európai tagállamok az évek során elhanyagolták a haderejüket, és alaposan megvágták a védelmi büdzsét. Másrészt, mert az oroszoktól függő és őket kiszolgáló Magyarország és Görögország, valamint az örökké pacifista Németország rendre elgáncsolja az egységes fellépést. Mikor azonban az oroszok a véletlen folytán megsemmisítenek párszáz amerikai katonát és lelőnek néhány NATO hadihajót, a szövetség nagy nehezen a közös védelem mellett dönt. A NATO a brit és az amerikai kormány által támogatott katonai vezetése a politikai vezetést — a tagállamokat — átejtve keresztülviszi a saját, igen kockázatos tervét Oroszország kalinyingrádi exklávéjának lerohanására és az ott lévő nukleáris rakétaállomások elfoglalására. "Mert erre számít az orosz diktátor a legkevésbé, és igy elérhető, hogy a gőgje legyen a végzete, avagy a hübrisze legyen az ő kérlelhetetlen nemezise."

Amit a háborúk történetéből ismerünk, modern – gyakran elektronikus vagy digitális – formában jelen van a történetben. Kibertámadás, a számítógéphálózatok, vezetési központok megbénítása. Kémkedés (felderítés, hírszerzés és elhárítás), diverzáns akció, emberrablás. 
Shirreff tábornok azonban elsősorban katona és csak másodsorban tollforgató. Katonaként igyekszik roppant szabatos lenni. Aki nem tudná, a világ minden fegyveres testülete mindent  borzasztó pontosan nevez meg, majd ezt a folyondáros kifejezést betűszóvá rövidíti, hogy ne kelljen állandóan kiírni. A szabatosság teszi, hogy bármilyen tevékenységről esik szó, kapunk egy vödörnyi rövidítést. A tábornok ugyanezen szabatosság végett a hőseit úgy jelenteti meg, amint belépnek valahová, hogy teljes személyleírást kapunk, életkorral, bőrszínnel, katonai előmenetellel – ugyanis a regény további részében ilyesmit elmondani nincs idő, hiszen akkor már akció zajlik. Ettől a regényhez szokott olvasó kissé kényelmetlenül érzi magát, de legyőzi a fordulatos cselekmény. Az is csak kicsit , hogy orosz főszereplői irodalmi vagy politikai panoptikumból kapták nevüket (Vronszkij, Brezsnyeva, Lavrentyij).
Shirreff belülről ismeri a NATO és minden nemzetközi döntéshozó testület működését. A nehézkességet, mely a szervezet méretéből adódóik, és hogy konszenzusos döntés hozni gyakorlatilag csaknem lehetetlen. Épp ezért hiteles, hogy az angolok leginkább csak szavakban támogatják a kényszerű ellenlépéseket, hiteles az is, hogy kormányválságot okoz az Egyesült Királyságban a haditechnikai csőd, és sajnos hiteles az is, hogy a döntéshozatali láncban a magyar képviselő (a görögökkel együtt szavazva) ellenez minden katonai lépést az újdonsült örök barát, az orosz elnök döntései ellen. Hogy hadd szégyelljük (okkal) a kormányunkat.
Összességében komoly (hollywoodi) akciófilm nyersanyaga a könyv, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató – és félelmetes is.
De nyugi, mindez csak fikció. Ja, mégsem...