Charles Cumming: A Cambridge-i hatodik
![[Kép: 0OJxQSJ.jpeg]](https://i.imgur.com/0OJxQSJ.jpeg)
Oroszország elnöke, akit honfitársainak nyolcvan százaléka támogat, a nagy hazafi, akit Oroszország gazdasági erejének és a nemzeti büszkeség érzésének helyreállítására hatalmaztak fel, 1988-ban, még KGB ügynökként, megpróbált átszökni Nyugatra... egy titok, mely megőrzéséért hatalomra kerülése óta bárkit képes elhallgattatni.
Mindenki ismeri a "Cambridge-i Ötök" történetét, akik a harmincas években, amikor még a cambridge-i Trinity Hallban és a Trinity College-ban folytatták tanulmányaikat, Kim Philbyt, Anthony Bluntot, Guy Burgesst, Donald Macleant és John Cairncrosst a moszkvai központ beszervezte az NKVD ügynökeinek.
Burgess a BBC-nél és a Külügyminisztériumban dolgozott. Maclean, egy jeles, liberális parlamenti képviselő fia, ugyancsak a Külügyminisztérium kötelékében 1944 és 1948 között a washingtoni brit nagykövetség első titkára volt. Philby a Secret Intelligence Service (ismertebb nevén MI6) tisztje lett. Blunt, Nicolas Poussing festményeinek nemzetközi tekintélyű szakértője, 1945-ig az MI5-nek dolgozott, amikor is kinevezték a Királyi (utóbb Királynői) Képek Felügyelőjévé. A második világháború alatt John Cairncross a Bletchley Park-i elemzőjeként dolgozott. Mind az öt ember hatalmas mennyiségű titkos dokumentumot továbbított NKVD-beli tartójának.
1951 májusában Burgess és Maclean az angliai Southamptonban felszállt egy komphajóra, és a Szovjetunióba szökött. Eltűnésük nemzetközi felfordulást okozott. Blunttól és Philbytől kapták a fülest, hogy az MI5 árulóként készül leleplezni Macleant. Négy évvel később Philby sajtókonferenciát tartott, ahol is tagadta, hogy ő lenne az úgynevezett Harmadik Ember. Az alsóházban maga Harold Macmillan külügyminiszter vette védelmébe, ő pedig folytatta az SIS-információk kiszivárogtatását. Hét évvel később, amikor újságíróként Libanonban dolgozott, Philby Bejrútban felszállt egy teherszállító hajóra, és titokban Moszkvába szállították. Az árulása okozta trauma máig kísérti a brit hírszerzést.
Cairncrosst 1952-ben azonosították szovjet ügynökként. Viszont az ő részvételét a cambridge-i körben a brit kormány takargatta. Blunt ugyancsak aláírt egy teljes körű vallomást, viszonzásként mentesült a vádemelés alól. 1979-ben Margaret Thatcher az alsóházban beismerte, hogy Sir Anthony Blunt, a brit intézményrendszer egyik oszlopa több, mint 30 éven át a szovjetek embere volt. Az MI5-re és az SIS-re további véres küzdelem várt.
Guy Burgesst 1963-ban Moszkvában az alkoholizmus vitte el. Maclean, aki a szovjet külügyminisztériumban dolgozott, 1983-ban halt meg. Blunt, akit ugyanabban az évben megfosztottak lovagi címétől, londoni otthonában hunyt el. Öt évvel később Kim Philby állami dísztemetést kapott a szovjet hatóságoktól. Cairncross, aki Olaszországban, Thaiföldön és Franciaországban élt, 1995-ben halt meg, öt évvel az után, hogy Oleg Gorgyijevszkij szovjet disszidens megerősítette, hogy ő az „Ötödik Ember”.
A cambridge-iek beszervezését a kémkedés történetében egy külföldi titkosszolgálat legsikeresebb "behatolásának" tekintik. Oroszországban a Trinity College-ból való embereket egyszerűen „A Nagyszerű Ötökként” emlegették, akiknek "köszönhetően" Oroszország is megalkothatta a maga atomfegyverét, amivel azóta is rettegésben próbálja tartani a világot.
De mi van, ha volt egy hatodik is, és mi köze lehet a mostani orosz elnökhöz...?
Dr. Samuel Gaddis történészprofesszor a véletlen folytán olyan dokumentumok birtokába jut, amelyek igazolni látszanak egy hatodik kém létét, aki az "Ötökkel" egy időben, de tőlük függetlenül működött. Noha elképzelhetetlennek tartja, hogy ennyi idő alatt ne lepleződött volna le, a pénzszűkében lévő tudós nyomozni kezd a titokzatos ügynök után, abban a reményben, hogy ha dokumentumkönyvet nem is, jól fizető kémregényt még írhat a sztoriból.
Egy kedves ismerősének és egyik "informátorának" váratlan halála döbbenti rá, hogy talán veszélyes, mindmáig veszélyes az állítólagos mesterkém nyomait kutatnia, akinek
FEDŐNEVE: ATTILA.
Oroszország elnöke, akit honfitársainak nyolcvan százaléka támogat, a nagy hazafi, akit Oroszország gazdasági erejének és a nemzeti büszkeség érzésének helyreállítására hatalmaztak fel, 1988-ban, még KGB ügynökként, megpróbált átszökni Nyugatra... egy titok, mely megőrzéséért hatalomra kerülése óta bárkit képes elhallgattatni.
Mindenki ismeri a "Cambridge-i Ötök" történetét, akik a harmincas években, amikor még a cambridge-i Trinity Hallban és a Trinity College-ban folytatták tanulmányaikat, Kim Philbyt, Anthony Bluntot, Guy Burgesst, Donald Macleant és John Cairncrosst a moszkvai központ beszervezte az NKVD ügynökeinek.
Burgess a BBC-nél és a Külügyminisztériumban dolgozott. Maclean, egy jeles, liberális parlamenti képviselő fia, ugyancsak a Külügyminisztérium kötelékében 1944 és 1948 között a washingtoni brit nagykövetség első titkára volt. Philby a Secret Intelligence Service (ismertebb nevén MI6) tisztje lett. Blunt, Nicolas Poussing festményeinek nemzetközi tekintélyű szakértője, 1945-ig az MI5-nek dolgozott, amikor is kinevezték a Királyi (utóbb Királynői) Képek Felügyelőjévé. A második világháború alatt John Cairncross a Bletchley Park-i elemzőjeként dolgozott. Mind az öt ember hatalmas mennyiségű titkos dokumentumot továbbított NKVD-beli tartójának.
1951 májusában Burgess és Maclean az angliai Southamptonban felszállt egy komphajóra, és a Szovjetunióba szökött. Eltűnésük nemzetközi felfordulást okozott. Blunttól és Philbytől kapták a fülest, hogy az MI5 árulóként készül leleplezni Macleant. Négy évvel később Philby sajtókonferenciát tartott, ahol is tagadta, hogy ő lenne az úgynevezett Harmadik Ember. Az alsóházban maga Harold Macmillan külügyminiszter vette védelmébe, ő pedig folytatta az SIS-információk kiszivárogtatását. Hét évvel később, amikor újságíróként Libanonban dolgozott, Philby Bejrútban felszállt egy teherszállító hajóra, és titokban Moszkvába szállították. Az árulása okozta trauma máig kísérti a brit hírszerzést.
Cairncrosst 1952-ben azonosították szovjet ügynökként. Viszont az ő részvételét a cambridge-i körben a brit kormány takargatta. Blunt ugyancsak aláírt egy teljes körű vallomást, viszonzásként mentesült a vádemelés alól. 1979-ben Margaret Thatcher az alsóházban beismerte, hogy Sir Anthony Blunt, a brit intézményrendszer egyik oszlopa több, mint 30 éven át a szovjetek embere volt. Az MI5-re és az SIS-re további véres küzdelem várt.
Guy Burgesst 1963-ban Moszkvában az alkoholizmus vitte el. Maclean, aki a szovjet külügyminisztériumban dolgozott, 1983-ban halt meg. Blunt, akit ugyanabban az évben megfosztottak lovagi címétől, londoni otthonában hunyt el. Öt évvel később Kim Philby állami dísztemetést kapott a szovjet hatóságoktól. Cairncross, aki Olaszországban, Thaiföldön és Franciaországban élt, 1995-ben halt meg, öt évvel az után, hogy Oleg Gorgyijevszkij szovjet disszidens megerősítette, hogy ő az „Ötödik Ember”.
A cambridge-iek beszervezését a kémkedés történetében egy külföldi titkosszolgálat legsikeresebb "behatolásának" tekintik. Oroszországban a Trinity College-ból való embereket egyszerűen „A Nagyszerű Ötökként” emlegették, akiknek "köszönhetően" Oroszország is megalkothatta a maga atomfegyverét, amivel azóta is rettegésben próbálja tartani a világot.
De mi van, ha volt egy hatodik is, és mi köze lehet a mostani orosz elnökhöz...?
Dr. Samuel Gaddis történészprofesszor a véletlen folytán olyan dokumentumok birtokába jut, amelyek igazolni látszanak egy hatodik kém létét, aki az "Ötökkel" egy időben, de tőlük függetlenül működött. Noha elképzelhetetlennek tartja, hogy ennyi idő alatt ne lepleződött volna le, a pénzszűkében lévő tudós nyomozni kezd a titokzatos ügynök után, abban a reményben, hogy ha dokumentumkönyvet nem is, jól fizető kémregényt még írhat a sztoriból.
Egy kedves ismerősének és egyik "informátorának" váratlan halála döbbenti rá, hogy talán veszélyes, mindmáig veszélyes az állítólagos mesterkém nyomait kutatnia, akinek
FEDŐNEVE: ATTILA.
Tomas Masaryk, Brezsnyev nem szarik.
Fuck you, Michael Masi!
Fuck you, Michael Masi!
![[-]](/collapse.png)