Ben Macintyre: Kém és áruló A hidegháború legnagyobb kémtörténete
![[Kép: Z6s5FPT.jpeg]](https://i.imgur.com/Z6s5FPT.jpeg)
1985 egyik meleg júliusi estéjén középkorú férfi állt Moszkva szívében, egy nyüzsgő sugárúton a járdán, kezében műanyag bevásárlószatyorral. Szürke öltönyében, nyakkendőjével pont úgy nézett ki, mint bármely más szovjet ember. Egyedül a szatyor volt kissé gyanús, mert a brit szupermarket, a Safeway vörös logója díszelgett rajta. A férfi az MI6 kémje volt. A KGB főtisztjeként több mint egy évtizeden át felbecsülhetetlen értékű titkokat juttatott el folyamatosan brit irányítóinak a szovjet hírszerzési gépezet mélyéből. Soha még nem okozott egyetlen kém sem ekkora károkat a KGB-nek. A safewayes szatyor jel volt: ez indította be a szökési tervet, amellyel kicsempészték a Szovjetunióból.
Ezzel vette kezdetét a kémkedés történetének egyik legvakmerőbb, egészen rendkívüli eseménye.
Macintyre Oleg Gorgyijevszkij történetét meséli el, aki 1974 és 1985 között, a KGB-t szolgálva, az MI6-nek, a brit titkosszolgálatnak kémkedett. A britek a KGB-ügynök körül 1973 végén kezdtek puhatolózni – jó okuk volt azt feltételezni, hogy beszervezhető. Gorgyijevszkij először 1966 januárjában érkezett Koppenhágába, hivatalosan mint konzuli ügyintéző, valójában mint KGB-tiszt, aki a fedésben lévő szovjet kémek hálózatát irányította Dániában. 1961-ben szemtanúja volt annak, ahogy Berlinben építeni kezdték a falat és undorodott, amikor azt látta, hogy 1968-ban szovjet tankok tiporják el a prágai tavaszt. Éppen eléggé ismerte hazája valódi történelmét, és eleget látott a demokratikus szabadságjogokból is, hogy tisztában legyen azzal, a kommunista propaganda szörnyű hazugság.
Második dániai szolgálata 1972-ben kezdődött, és Koppenhágába már úgy érkezett vissza, mint akinek küldetése van. Tudta, hogy tennie kell valamit. A britek 1973 végén megkörnyékezték, ő pedig szinte habozás nélkül, és ingyen vállalta, hogy szovjet titkokat szállít a nyugati ország hírszerzőinek. Egyfajta feloldozás volt ez számára, később azt mondta: "Megkönnyebbülést és boldogságot éreztem, hogy már nem vagyok egy totalitárius rezsim érdekeiben tevékenykedő becstelen ember." 1978-ban ismét visszahívták a Szovjetunióba, és a válását követően tulajdonképpen le is fokozták. (A KGB berkeiben a válás a karrier végét jelentette.) 1982-ig a KGB moszkvai központjában dolgozott, a britekkel nem tartott semmilyen kapcsolatot, és azon volt, hogy elérje, ismét nyugatra küldjék. Erre 1982-ben került sor, amikor Londonban kapott munkát, a KGB egyesült királyságbeli PR-vonalának vezetőhelyetteseként, hivatalosan a londoni szovjet nagykövetség egyik titkáraként. Folyamatosan azon dolgozott, hogy a ranglétrán egyre magasabbra jusson, és ezáltal a briteknek egyre értékesebb információkat szolgáltasson. 1985 elejére ő lett a londoni KGB rezidens beosztásának legelső várományosa, amikor Moszkvában valakik, meglehetősen váratlan helyről, fülest kaptak arról, hogy Gorgyijevszkij esetleg áruló lehet. Oleget konzultáció címén visszahívták a Szovjetunióba, az MI6 pedig készenlétbe helyezte moszkvai csapatát, hogy a még 1978-ban kidolgozott terv szerint kimenekítsék a kémjüket az oroszlán barlangjából, ha megkapják az akció elindításához szükséges jelzést.
Oleg Gorgyijevszkij ma Angliában él, hamis néven, egy jellegtelen külvárosi utcában található fedett házban. "Már brit vagyok." Szökése után soha többet nem látta az édesanyját, aki végül 1989-ben, nyolcvankét éves korában halt meg. Ahogy azt már olyan sok kém utóélete is tanúsította, a kémkedés nagy árat követel.
Jóllehet a Szovjetunió jó 30 éve széthullott, és a KGB sem létezik már, azt ne feledjük el, hogy Oroszországot ma egy egykori KGB-tiszt vezeti, a KGB utódszervezete, az FSZB pedig napjainkban is levadássza az átállt kémeket, gondoljunk csak Alekszandr Litvinyenkóra vagy Szergej Szkripálra. 2018-ban Matthew Campbell, a The Sunday Times tudósítója egy interjúban megkérdezte Andrej Lugovoj korábbi KGB-testőrt, hogy Oroszország áll-e Szergej Szkripal megmérgezése hátterében, mire Lugovoj azt mondta: "Ha meg kéne ölnünk bárkit, az Gorgyijevszkij lenne."
Hasznos információkat, kémek nevét, belső utasításokat adott át a briteknek, akiknek emellett azzal is rengeteget segített, hogy elmagyarázta a Kreml gondolkodását, az erőszakos és paranoid kommunista rezsim működésének mozgatórugóit. Információkkal és tanácsokkal támogatta meg – mindkét oldalon – Margaret Tatcher és Mihail Gorbacsov találkozóját, segített elkerülni az atomháborút, és soha egyetlen fillért sem fogadott el a britektől a kémkedésért. 2007-ben a néhai királynő születésnapja alkalmából "az Egyesült Királyság biztonságáért tett szolgálataiért" Gorgyijevszkijt a Szent Mihály és Szent György-rend első fokozatával tüntették ki.
1985 egyik meleg júliusi estéjén középkorú férfi állt Moszkva szívében, egy nyüzsgő sugárúton a járdán, kezében műanyag bevásárlószatyorral. Szürke öltönyében, nyakkendőjével pont úgy nézett ki, mint bármely más szovjet ember. Egyedül a szatyor volt kissé gyanús, mert a brit szupermarket, a Safeway vörös logója díszelgett rajta. A férfi az MI6 kémje volt. A KGB főtisztjeként több mint egy évtizeden át felbecsülhetetlen értékű titkokat juttatott el folyamatosan brit irányítóinak a szovjet hírszerzési gépezet mélyéből. Soha még nem okozott egyetlen kém sem ekkora károkat a KGB-nek. A safewayes szatyor jel volt: ez indította be a szökési tervet, amellyel kicsempészték a Szovjetunióból.
Ezzel vette kezdetét a kémkedés történetének egyik legvakmerőbb, egészen rendkívüli eseménye.
Macintyre Oleg Gorgyijevszkij történetét meséli el, aki 1974 és 1985 között, a KGB-t szolgálva, az MI6-nek, a brit titkosszolgálatnak kémkedett. A britek a KGB-ügynök körül 1973 végén kezdtek puhatolózni – jó okuk volt azt feltételezni, hogy beszervezhető. Gorgyijevszkij először 1966 januárjában érkezett Koppenhágába, hivatalosan mint konzuli ügyintéző, valójában mint KGB-tiszt, aki a fedésben lévő szovjet kémek hálózatát irányította Dániában. 1961-ben szemtanúja volt annak, ahogy Berlinben építeni kezdték a falat és undorodott, amikor azt látta, hogy 1968-ban szovjet tankok tiporják el a prágai tavaszt. Éppen eléggé ismerte hazája valódi történelmét, és eleget látott a demokratikus szabadságjogokból is, hogy tisztában legyen azzal, a kommunista propaganda szörnyű hazugság.
Második dániai szolgálata 1972-ben kezdődött, és Koppenhágába már úgy érkezett vissza, mint akinek küldetése van. Tudta, hogy tennie kell valamit. A britek 1973 végén megkörnyékezték, ő pedig szinte habozás nélkül, és ingyen vállalta, hogy szovjet titkokat szállít a nyugati ország hírszerzőinek. Egyfajta feloldozás volt ez számára, később azt mondta: "Megkönnyebbülést és boldogságot éreztem, hogy már nem vagyok egy totalitárius rezsim érdekeiben tevékenykedő becstelen ember." 1978-ban ismét visszahívták a Szovjetunióba, és a válását követően tulajdonképpen le is fokozták. (A KGB berkeiben a válás a karrier végét jelentette.) 1982-ig a KGB moszkvai központjában dolgozott, a britekkel nem tartott semmilyen kapcsolatot, és azon volt, hogy elérje, ismét nyugatra küldjék. Erre 1982-ben került sor, amikor Londonban kapott munkát, a KGB egyesült királyságbeli PR-vonalának vezetőhelyetteseként, hivatalosan a londoni szovjet nagykövetség egyik titkáraként. Folyamatosan azon dolgozott, hogy a ranglétrán egyre magasabbra jusson, és ezáltal a briteknek egyre értékesebb információkat szolgáltasson. 1985 elejére ő lett a londoni KGB rezidens beosztásának legelső várományosa, amikor Moszkvában valakik, meglehetősen váratlan helyről, fülest kaptak arról, hogy Gorgyijevszkij esetleg áruló lehet. Oleget konzultáció címén visszahívták a Szovjetunióba, az MI6 pedig készenlétbe helyezte moszkvai csapatát, hogy a még 1978-ban kidolgozott terv szerint kimenekítsék a kémjüket az oroszlán barlangjából, ha megkapják az akció elindításához szükséges jelzést.
Oleg Gorgyijevszkij ma Angliában él, hamis néven, egy jellegtelen külvárosi utcában található fedett házban. "Már brit vagyok." Szökése után soha többet nem látta az édesanyját, aki végül 1989-ben, nyolcvankét éves korában halt meg. Ahogy azt már olyan sok kém utóélete is tanúsította, a kémkedés nagy árat követel.
Jóllehet a Szovjetunió jó 30 éve széthullott, és a KGB sem létezik már, azt ne feledjük el, hogy Oroszországot ma egy egykori KGB-tiszt vezeti, a KGB utódszervezete, az FSZB pedig napjainkban is levadássza az átállt kémeket, gondoljunk csak Alekszandr Litvinyenkóra vagy Szergej Szkripálra. 2018-ban Matthew Campbell, a The Sunday Times tudósítója egy interjúban megkérdezte Andrej Lugovoj korábbi KGB-testőrt, hogy Oroszország áll-e Szergej Szkripal megmérgezése hátterében, mire Lugovoj azt mondta: "Ha meg kéne ölnünk bárkit, az Gorgyijevszkij lenne."
Hasznos információkat, kémek nevét, belső utasításokat adott át a briteknek, akiknek emellett azzal is rengeteget segített, hogy elmagyarázta a Kreml gondolkodását, az erőszakos és paranoid kommunista rezsim működésének mozgatórugóit. Információkkal és tanácsokkal támogatta meg – mindkét oldalon – Margaret Tatcher és Mihail Gorbacsov találkozóját, segített elkerülni az atomháborút, és soha egyetlen fillért sem fogadott el a britektől a kémkedésért. 2007-ben a néhai királynő születésnapja alkalmából "az Egyesült Királyság biztonságáért tett szolgálataiért" Gorgyijevszkijt a Szent Mihály és Szent György-rend első fokozatával tüntették ki.
Tomas Masaryk, Brezsnyev nem szarik.
Fuck you, Michael Masi!
Fuck you, Michael Masi!
![[-]](/collapse.png)