2023-09-17, 10:28:42
(Üzenet szerkesztésének időpontja: 2023-09-17, 11:01:48. Szerkesztette: George Bailey. Edited 1 time in total.)
Stefan Aust, Adrian Geiges: Hszi Csin-ping
![[Kép: OmPL8Co.jpeg]](https://i.imgur.com/OmPL8Co.jpeg)
2019. december 30. Vuhan kínai város központi kórháza: Aj Fen doktornő, a sürgősségi osztály vezetője, kinyit egy jelentést – már rég türelmetlenül várta. Pekingből érkezett, a CapitalBio laboratóriumból. Az utóbbi hetekben több esetet is tapasztaltak a kórházában megmagyarázhatatlan lázas tünetekkel és a megszokott eljárásokkal kezelhetetlennek bizonyuló tüdőpanaszokkal. Most megérkeztek az egyik beteg teszteredményei. Aj Fen összerezzen a leletet olvasva: SARS-koronavírus” Piros tollal bekarikázza a két szót, lefényképezi őket a mobiljával, a képet pedig elküldi a kórház többi orvosának. A félelemtől kiveri a hideg veríték. A SARS-pandémia 2002–2003-ban szerte a világban 774 emberéletet követelt. Most ennek a megismétlődése fenyeget? Aj Fen felszólítja a kollégáit, hogy hozzák meg a szükséges megelőző intézkedéseket, és tájékoztatja az egészségügyi hatóságokat – vagyis pontosan azt teszi, amit orvosként a kötelességének tart.
Köszönetet nem kap érte. Ellenkezőleg. A kórház fegyelmi bizottsága elé idézik. Megszegi a pártfegyelmet, és alaptalan híreszteléseket terjeszt? "Hogy gondolja ezt?" – rivall rá a kórház vezetője. A doktornőnek kezességet kell vállalnia, hogy mind a kétszáz munkatársát nyomatékosan figyelmezteti: tartsák titokban az információt. Mindenképpen külön-külön kell találkoznia velük, vagy telefonálnia kell nekik, de semmiképpen sem szabad e-mailt küldenie, vagy más platformon kapcsolatba lépnie, nehogy további nyomok maradjanak. Még a férjének sem szólhat egy mukkot sem. A doktornő ehhez tartja magát, és este csak ennyit említ neki: "Ha valami szerencsétlenség érne, vigyázz a gyerekünkre!" A kicsi még csak egyéves. A férje csak hetekkel később fogja megérteni, miről is beszélt a felesége.
Ki a világ legnagyobb hatalmú embere? Ha ezt a kérdést feltennénk az utca emberének, valószínűleg olyan válaszokat kapnánk, mint az amerikai elnök, esetleg a német kancellár vagy Vlagyimir Putyin.
Mindig mosolygó, megfontolt politikus, aki az ország fejlődését szolgálja, Micimackó mémekkel gúnyolt autoriter vezető – kevés befolyásos embert találni, aki annyira ellentmondásos személyiség, mint Kína első embere, Hszi Csin-ping. A nyugati média egyszerre hivatkozik rá joviális, konszenzuskereső férfiként, aki jó ellenpontot képezett Trump és Putyin gyakran megbotránkoztató megnyilvánulásai mellett. Mindezek ellenére nem érdemes alábecsülni, ugyanis határozott, keménykezű vezető, akit többek között a szabadságjogok korlátozása, vagy épp a politikai ellenfeleinek kiiktatása miatt szoktak bírálni a demokratikus országok.
Hszi Csin-ping 11 éve, 2012 októberében lett a Kínai Kommunista Párt főtitkára, majd alig fél év múlva, 2013 márciusában a Népköztarsaság államelnökévé választották. Megválasztásakor a korrupció elleni küzdelemre, és a párt megreformálására tett ígéretet, de a klímaváltozás elleni harcot is komolyan veszi. Az azóta eltelt évtizedben pedig Kínát a világ vezető nagyhatalmainak sorába tornázta fel. 2018-ban törölték az alkotmányból a korábban érvényes korlátozást, mely szerint az elnöki és alelnöki tiszteket legfeljebb két cikluson át töltheti be ugyanaz a személy. Mindez azt jelenti, hogy Hszi akár haláláig maradhat a pozíciójában, ami valószínűleg igy is lesz, mert akárcsak barátja, Vlagyimir Vlagyimirovics, csak igy tudja elkerülni a felelősségre vonást tettei miatt.
A szerzők Hszi családi hátterével, valamint saját ifjúkorával kezdik a nagyhatalmú vezető bemutatását. A polgárháborús hosszú menetelésben részt vett és a forradalom „nyolc halhatatlanja” közt szamon tartott édesapa, Hszi Csung-hszün és családja a kezdeti privilegizált életmód után (az apja személyesen ismerte Maót) hamar az 1960-as évek kulturális forradalmának áldozataivá váltak, az ifjú Hszi Csin-ping és édesapja egyaránt töltött időt börtönben, illetve rideg kényszermunkán, míg féltestvére az öngyilkosságba menekült.
Mindennek ellenére, a párthoz való hűség felülírta a személyes sérelmeket, és a Mao utáni, egyre dinamikusabban fejlődő és egyre nyitottabbá váló pártállamban Hszi megtalálta a számítását: személyes kvalitásai lehetővé tették, hogy minden körülmények közt a "jó" oldalon álljon, főként ami a kommunista máz alatt rejlő államkapitalista berendezkedés legnagyobb önellentmondását, a korrupciót illeti. További előnyt jelentett neki második és jelenlegi felesége, a sztárénekesnő Peng Li-jüan (akivel Chackie Chan 30-40 évvel ezelőtt egy óveszeres reklámban szerepelt) hírneve és politikai kapcsolathálója .
A korrupció és hasonló "elhajlások" elleni küzdelem során Hszi nevet szerzett magának olyan emberként, aki el tudja végezni a rá bízott feladatot. Városok, majd tartományok vezető pártembereként, a Kínában előbb hongkongi, később tágabban külföldi tőkés vállalatok által működtetett vegyes vállalkozások egyik úttörőjeként érkezett élete addigi legnagyobb megbízásához: a 2008-as pekingi nyári olimpiai játékok előkészületeinek és lebonyolításának felügyeletéhez.
Ekkortól vált a kínai politika magasabb köreiben nyilvánvalóvá, hogy az akkori vezető, Hu Csin-tao helyére pályázók közt vele is számolni kell. A 2012 végi pártkongresszuson végbement "őrségváltás" előtt sajátos mutatványt hajtott végre: az ekkor már az ország alelnöki posztját betöltő politikus rejtélyes eltűnést produkált, melynek során külföldi találkozókat is lemondott. Bár száz százalékig biztosan nem lehet tudni az eltűnés okát, feltehetően erődemonstráció volt Hszi részéről: az ellenfeleihez képest fiatal, addigra már Hu Csin-tao által is utódjaként felépített, ám az elődök kompromisszumkészségét teljességgel nélkülöző politikust az utolsó pillanatban még megpróbálhatták a párt egyes körei félreállítani. A mutatvánnyal rámutatott: nem tudnák kimagyarázni félreállítását, engedniük kell akaratának.
Kínának számtalan internetes guruja van, de egyik sem veheti fel a versenyt az internet bölcsével, Hszi Csin-pinggel. Az ő bölcsessége abban áll, hogy az internet ellenőrzése, a videófelügyelet és a mesterséges intelligencia kombinációját felhasználva a maga szempontjából tökéletes társadalmat teremt. A megoldás: olyan térfigyelőkamera-hálózat, amely arcfelismerő szoftverrel segíti a gyanúsan viselkedő személyek kiszűrését a tömegből.
Ezután Hszi Csin-ping úgy döntött, hogy ezt a rendszert egész Kínára kiterjeszti, akárcsak egy Orwell regényben. 2013-ban, amikor elnök lett, közel százmillió térfigyelő kamera volt Kínában. 2020-ban már hatszázmillió. Tehát megközelítően két emberre jut egy kamera. A megfigyelőkamerák mindenhol ott vannak, a kormány mindent lát. A felügyeleti állam célja nem csupán a bűncselekmények felderítése, hanem az is, hogy az állampolgárokat rávegye a társadalmilag példamutató magatartásra, valamint arra, hogy legyenek tekintettel másokra. Míg nyugati politikusok az adatgyűjtésben főleg veszélyt sejtenek, addig Hszi a digitalizációban a lehetőséget látja meg az emberek együttélésének javítására.
E fennkölt cél elérése érdekében Hszi Csin-ping eltökélte, hogy alattvalóit osztályozni fogja, mégpedig egy úgynevezett társadalmi kreditrendszer segítségével. Ezek magatartást értékelő jegyek, de dönthetnek például akár az átköltöztetésről is. A rendszert kezdetben egyes városokban tesztelték, például a 670 ezer lakosú Zsungcsengben. A város Santungban fekszik, azaz abban a tartományban, ahol Hszi felesége, Peng Li-jüan született. A pontlista megtekinthető minden városnegyed központjában. Minden polgár 1000 ponttal indul. Aki eléri az 1050 pontot, megkapja "a becsületesség mintaképe" címet. Öt pluszpontot kap az, aki segít másoknak a költözésben, vagy arra ösztökéli a szomszédait, hogy együtt énekeljenek kommunista dalokat. Az illegális betakarításért viszont öt pont levonás jár. Ugyanennyi pontot vonnak le a háztartási hulladék vagy a falevelek elégetéséért, de attól is, aki nem takarítja el a kutyája ürülékét. . Aki 850 pont alá csúszik, az figyelmeztetést kap. 599 ponttól az illető nyilvánosan "tisztességtelennek" minősül, és a városi kézikönyv szerint "folyamatos megfigyelés tárgyává" válik. Egyes szabályok nyíltan bátorítják a feljelentést. Aki vallási szekták tagjairól tesz bejelentést, öt pluszpontot kap. A lakosság soraiból sokan üdvözlik a pontrendszert.
Pekingben 2019 májusa óta kreditpontokat vonnak le azoktól, akiket a térfigyelő kamerák a metrókocsiban evés közben kapnak rajta. A Kína egész területét lefedő digitális arcfelismerés ebben is segít.
Ennek a társadalmi osztályozási rendszernek a kieszelője egy szociológus, a Kínai Tudományos Akadémia köztiszteletben álló tagja, Lin Csün-jüe volt. "A nevelésre szükség van – mondja. – A társadalmi kreditrendszer a legjobb módja a társadalom irányításának. Ezzel nemcsak a pénzügyi kockázatokat, például a bankkölcsönöket tudjuk ellenőrizni, hanem biztosítani tudjuk az erkölcsi nevelést, a tisztesség és kötelességtudó magatartás kialakítását is. A társadalmi kreditrendszer a problémákat nem a törvényszegők bebörtönzésével oldja meg, hanem a társadalom többi részének rosszalló reagálására épít."
A "rossz polgárok" fényképei, nyilvános megalázásuk érdekében, egyes bevásárlóközpontokban képernyőkön jelennek meg. Aki a tengerparti Ningpo városában piros lámpánál átmegy az úttesten, az az út szélén elhelyezett LED-falakon nyomban láthatóvá válik. Az arcfelismerő szoftver szimultán beazonosítja, így alatta megjelenik az illető neve és személyi igazolványának a száma. Honan tartományban a hatóságok még egy speciális telefonos bemondást is bekapcsolnak a rossz hírbe keveredett személyek érdekében: "Az előfizető, akit elérni kíván, Tengfeng város bíróságától rossz minősítést kapott. Kérjük, bátorítsa őt a felelősségvállalásra, és segítsen neki a törvények betartásában." Mára már becslések szerint több mint húszmillió kínai szerepel a feketelistán. Rossz jegyeik miatt sok munkahelyen nem kaphatnak állást, és lakhelyüket sem hagyhatják el.
A modern Kína vezére azonban hiába épít Mao és Sztálin mintájára személyi kultuszt és alkalmaz elnyomó intézkedéseket, tanult elődjei hibáiból: a 21. századi Kína gondolatrendőrsége a vallások és filozófiák – mint például a kínai kultúra elválaszthatatlan részét képező konfucianizmus – tiltása és üldözése helyett valójában az állampárt hivatalos, névleg marxista-leninista ideológiájával való kibékítésükre törekszik. Napjaink más autoriter rendszereihez, például a putyini Oroszországhoz hasonlóan maga az ideológiai színezet már jóval kevésbé számít, mint az úgymond tartalom – az erő kultusza és a teljes kontroll látszata.
Hogy mit hoz a jövő, és hogy valóban át tudja-e venni a világ politikai vezetését a demokratikus nyugati országoktól a kínai pártállam és elsőszámú vezetője? Erre a kérdésre bizonyára csak az idő fog tudni választ adni.
Nem nevezném kifejezettem életrajzi könyvnek, van itt minden: ír Kína történelméről (az összes dinasztiáról), Konfuciusz életéről, Maóéról, Trump szapulásáról.
Emlékeztek, mikor pár hónappal ezelőtt írtam a William Dalrymple - A sah visszatér értékelőmet, ami azzal végződött, hogy egy gandamaki öreg azt mondta az akkori még kutatómunkát végző írónak, hogy: "Az amerikaiaknak lassan bealkonyul. Most Kína napja virrad fel"? Nos, ez a könyv is kb. erre utal.
Szerencsére, a Stefano Bottoni - A hatalom megszállottjával ellenben, ez sokkal könnyebben érthető könyv volt (egy magamfajta politikával hadilábon álló számára).
2019. december 30. Vuhan kínai város központi kórháza: Aj Fen doktornő, a sürgősségi osztály vezetője, kinyit egy jelentést – már rég türelmetlenül várta. Pekingből érkezett, a CapitalBio laboratóriumból. Az utóbbi hetekben több esetet is tapasztaltak a kórházában megmagyarázhatatlan lázas tünetekkel és a megszokott eljárásokkal kezelhetetlennek bizonyuló tüdőpanaszokkal. Most megérkeztek az egyik beteg teszteredményei. Aj Fen összerezzen a leletet olvasva: SARS-koronavírus” Piros tollal bekarikázza a két szót, lefényképezi őket a mobiljával, a képet pedig elküldi a kórház többi orvosának. A félelemtől kiveri a hideg veríték. A SARS-pandémia 2002–2003-ban szerte a világban 774 emberéletet követelt. Most ennek a megismétlődése fenyeget? Aj Fen felszólítja a kollégáit, hogy hozzák meg a szükséges megelőző intézkedéseket, és tájékoztatja az egészségügyi hatóságokat – vagyis pontosan azt teszi, amit orvosként a kötelességének tart.
Köszönetet nem kap érte. Ellenkezőleg. A kórház fegyelmi bizottsága elé idézik. Megszegi a pártfegyelmet, és alaptalan híreszteléseket terjeszt? "Hogy gondolja ezt?" – rivall rá a kórház vezetője. A doktornőnek kezességet kell vállalnia, hogy mind a kétszáz munkatársát nyomatékosan figyelmezteti: tartsák titokban az információt. Mindenképpen külön-külön kell találkoznia velük, vagy telefonálnia kell nekik, de semmiképpen sem szabad e-mailt küldenie, vagy más platformon kapcsolatba lépnie, nehogy további nyomok maradjanak. Még a férjének sem szólhat egy mukkot sem. A doktornő ehhez tartja magát, és este csak ennyit említ neki: "Ha valami szerencsétlenség érne, vigyázz a gyerekünkre!" A kicsi még csak egyéves. A férje csak hetekkel később fogja megérteni, miről is beszélt a felesége.
Ki a világ legnagyobb hatalmú embere? Ha ezt a kérdést feltennénk az utca emberének, valószínűleg olyan válaszokat kapnánk, mint az amerikai elnök, esetleg a német kancellár vagy Vlagyimir Putyin.
Mindig mosolygó, megfontolt politikus, aki az ország fejlődését szolgálja, Micimackó mémekkel gúnyolt autoriter vezető – kevés befolyásos embert találni, aki annyira ellentmondásos személyiség, mint Kína első embere, Hszi Csin-ping. A nyugati média egyszerre hivatkozik rá joviális, konszenzuskereső férfiként, aki jó ellenpontot képezett Trump és Putyin gyakran megbotránkoztató megnyilvánulásai mellett. Mindezek ellenére nem érdemes alábecsülni, ugyanis határozott, keménykezű vezető, akit többek között a szabadságjogok korlátozása, vagy épp a politikai ellenfeleinek kiiktatása miatt szoktak bírálni a demokratikus országok.
Hszi Csin-ping 11 éve, 2012 októberében lett a Kínai Kommunista Párt főtitkára, majd alig fél év múlva, 2013 márciusában a Népköztarsaság államelnökévé választották. Megválasztásakor a korrupció elleni küzdelemre, és a párt megreformálására tett ígéretet, de a klímaváltozás elleni harcot is komolyan veszi. Az azóta eltelt évtizedben pedig Kínát a világ vezető nagyhatalmainak sorába tornázta fel. 2018-ban törölték az alkotmányból a korábban érvényes korlátozást, mely szerint az elnöki és alelnöki tiszteket legfeljebb két cikluson át töltheti be ugyanaz a személy. Mindez azt jelenti, hogy Hszi akár haláláig maradhat a pozíciójában, ami valószínűleg igy is lesz, mert akárcsak barátja, Vlagyimir Vlagyimirovics, csak igy tudja elkerülni a felelősségre vonást tettei miatt.
A szerzők Hszi családi hátterével, valamint saját ifjúkorával kezdik a nagyhatalmú vezető bemutatását. A polgárháborús hosszú menetelésben részt vett és a forradalom „nyolc halhatatlanja” közt szamon tartott édesapa, Hszi Csung-hszün és családja a kezdeti privilegizált életmód után (az apja személyesen ismerte Maót) hamar az 1960-as évek kulturális forradalmának áldozataivá váltak, az ifjú Hszi Csin-ping és édesapja egyaránt töltött időt börtönben, illetve rideg kényszermunkán, míg féltestvére az öngyilkosságba menekült.
Mindennek ellenére, a párthoz való hűség felülírta a személyes sérelmeket, és a Mao utáni, egyre dinamikusabban fejlődő és egyre nyitottabbá váló pártállamban Hszi megtalálta a számítását: személyes kvalitásai lehetővé tették, hogy minden körülmények közt a "jó" oldalon álljon, főként ami a kommunista máz alatt rejlő államkapitalista berendezkedés legnagyobb önellentmondását, a korrupciót illeti. További előnyt jelentett neki második és jelenlegi felesége, a sztárénekesnő Peng Li-jüan (akivel Chackie Chan 30-40 évvel ezelőtt egy óveszeres reklámban szerepelt) hírneve és politikai kapcsolathálója .
A korrupció és hasonló "elhajlások" elleni küzdelem során Hszi nevet szerzett magának olyan emberként, aki el tudja végezni a rá bízott feladatot. Városok, majd tartományok vezető pártembereként, a Kínában előbb hongkongi, később tágabban külföldi tőkés vállalatok által működtetett vegyes vállalkozások egyik úttörőjeként érkezett élete addigi legnagyobb megbízásához: a 2008-as pekingi nyári olimpiai játékok előkészületeinek és lebonyolításának felügyeletéhez.
Ekkortól vált a kínai politika magasabb köreiben nyilvánvalóvá, hogy az akkori vezető, Hu Csin-tao helyére pályázók közt vele is számolni kell. A 2012 végi pártkongresszuson végbement "őrségváltás" előtt sajátos mutatványt hajtott végre: az ekkor már az ország alelnöki posztját betöltő politikus rejtélyes eltűnést produkált, melynek során külföldi találkozókat is lemondott. Bár száz százalékig biztosan nem lehet tudni az eltűnés okát, feltehetően erődemonstráció volt Hszi részéről: az ellenfeleihez képest fiatal, addigra már Hu Csin-tao által is utódjaként felépített, ám az elődök kompromisszumkészségét teljességgel nélkülöző politikust az utolsó pillanatban még megpróbálhatták a párt egyes körei félreállítani. A mutatvánnyal rámutatott: nem tudnák kimagyarázni félreállítását, engedniük kell akaratának.
Kínának számtalan internetes guruja van, de egyik sem veheti fel a versenyt az internet bölcsével, Hszi Csin-pinggel. Az ő bölcsessége abban áll, hogy az internet ellenőrzése, a videófelügyelet és a mesterséges intelligencia kombinációját felhasználva a maga szempontjából tökéletes társadalmat teremt. A megoldás: olyan térfigyelőkamera-hálózat, amely arcfelismerő szoftverrel segíti a gyanúsan viselkedő személyek kiszűrését a tömegből.
Ezután Hszi Csin-ping úgy döntött, hogy ezt a rendszert egész Kínára kiterjeszti, akárcsak egy Orwell regényben. 2013-ban, amikor elnök lett, közel százmillió térfigyelő kamera volt Kínában. 2020-ban már hatszázmillió. Tehát megközelítően két emberre jut egy kamera. A megfigyelőkamerák mindenhol ott vannak, a kormány mindent lát. A felügyeleti állam célja nem csupán a bűncselekmények felderítése, hanem az is, hogy az állampolgárokat rávegye a társadalmilag példamutató magatartásra, valamint arra, hogy legyenek tekintettel másokra. Míg nyugati politikusok az adatgyűjtésben főleg veszélyt sejtenek, addig Hszi a digitalizációban a lehetőséget látja meg az emberek együttélésének javítására.
E fennkölt cél elérése érdekében Hszi Csin-ping eltökélte, hogy alattvalóit osztályozni fogja, mégpedig egy úgynevezett társadalmi kreditrendszer segítségével. Ezek magatartást értékelő jegyek, de dönthetnek például akár az átköltöztetésről is. A rendszert kezdetben egyes városokban tesztelték, például a 670 ezer lakosú Zsungcsengben. A város Santungban fekszik, azaz abban a tartományban, ahol Hszi felesége, Peng Li-jüan született. A pontlista megtekinthető minden városnegyed központjában. Minden polgár 1000 ponttal indul. Aki eléri az 1050 pontot, megkapja "a becsületesség mintaképe" címet. Öt pluszpontot kap az, aki segít másoknak a költözésben, vagy arra ösztökéli a szomszédait, hogy együtt énekeljenek kommunista dalokat. Az illegális betakarításért viszont öt pont levonás jár. Ugyanennyi pontot vonnak le a háztartási hulladék vagy a falevelek elégetéséért, de attól is, aki nem takarítja el a kutyája ürülékét. . Aki 850 pont alá csúszik, az figyelmeztetést kap. 599 ponttól az illető nyilvánosan "tisztességtelennek" minősül, és a városi kézikönyv szerint "folyamatos megfigyelés tárgyává" válik. Egyes szabályok nyíltan bátorítják a feljelentést. Aki vallási szekták tagjairól tesz bejelentést, öt pluszpontot kap. A lakosság soraiból sokan üdvözlik a pontrendszert.
Pekingben 2019 májusa óta kreditpontokat vonnak le azoktól, akiket a térfigyelő kamerák a metrókocsiban evés közben kapnak rajta. A Kína egész területét lefedő digitális arcfelismerés ebben is segít.
Ennek a társadalmi osztályozási rendszernek a kieszelője egy szociológus, a Kínai Tudományos Akadémia köztiszteletben álló tagja, Lin Csün-jüe volt. "A nevelésre szükség van – mondja. – A társadalmi kreditrendszer a legjobb módja a társadalom irányításának. Ezzel nemcsak a pénzügyi kockázatokat, például a bankkölcsönöket tudjuk ellenőrizni, hanem biztosítani tudjuk az erkölcsi nevelést, a tisztesség és kötelességtudó magatartás kialakítását is. A társadalmi kreditrendszer a problémákat nem a törvényszegők bebörtönzésével oldja meg, hanem a társadalom többi részének rosszalló reagálására épít."
A "rossz polgárok" fényképei, nyilvános megalázásuk érdekében, egyes bevásárlóközpontokban képernyőkön jelennek meg. Aki a tengerparti Ningpo városában piros lámpánál átmegy az úttesten, az az út szélén elhelyezett LED-falakon nyomban láthatóvá válik. Az arcfelismerő szoftver szimultán beazonosítja, így alatta megjelenik az illető neve és személyi igazolványának a száma. Honan tartományban a hatóságok még egy speciális telefonos bemondást is bekapcsolnak a rossz hírbe keveredett személyek érdekében: "Az előfizető, akit elérni kíván, Tengfeng város bíróságától rossz minősítést kapott. Kérjük, bátorítsa őt a felelősségvállalásra, és segítsen neki a törvények betartásában." Mára már becslések szerint több mint húszmillió kínai szerepel a feketelistán. Rossz jegyeik miatt sok munkahelyen nem kaphatnak állást, és lakhelyüket sem hagyhatják el.
A modern Kína vezére azonban hiába épít Mao és Sztálin mintájára személyi kultuszt és alkalmaz elnyomó intézkedéseket, tanult elődjei hibáiból: a 21. századi Kína gondolatrendőrsége a vallások és filozófiák – mint például a kínai kultúra elválaszthatatlan részét képező konfucianizmus – tiltása és üldözése helyett valójában az állampárt hivatalos, névleg marxista-leninista ideológiájával való kibékítésükre törekszik. Napjaink más autoriter rendszereihez, például a putyini Oroszországhoz hasonlóan maga az ideológiai színezet már jóval kevésbé számít, mint az úgymond tartalom – az erő kultusza és a teljes kontroll látszata.
Hogy mit hoz a jövő, és hogy valóban át tudja-e venni a világ politikai vezetését a demokratikus nyugati országoktól a kínai pártállam és elsőszámú vezetője? Erre a kérdésre bizonyára csak az idő fog tudni választ adni.
Nem nevezném kifejezettem életrajzi könyvnek, van itt minden: ír Kína történelméről (az összes dinasztiáról), Konfuciusz életéről, Maóéról, Trump szapulásáról.
Emlékeztek, mikor pár hónappal ezelőtt írtam a William Dalrymple - A sah visszatér értékelőmet, ami azzal végződött, hogy egy gandamaki öreg azt mondta az akkori még kutatómunkát végző írónak, hogy: "Az amerikaiaknak lassan bealkonyul. Most Kína napja virrad fel"? Nos, ez a könyv is kb. erre utal.
Szerencsére, a Stefano Bottoni - A hatalom megszállottjával ellenben, ez sokkal könnyebben érthető könyv volt (egy magamfajta politikával hadilábon álló számára).
Tomas Masaryk, Brezsnyev nem szarik.
Fuck you, Michael Masi!
Fuck you, Michael Masi!
![[-]](/collapse.png)