Könyvmoly

[George Bailey]

Frei Tamás: Puccs Moszkvában   Putyin végnapjai



- Sokáig úgy láttam – mondta apró megtorpanás után Emmanuel Macron Joe Bidennek négyszemközt, és próbálta az arcán megőrizni a gondterhelt szigorúságot –, hogy Ukrajnában amerikai–orosz háború dúl. Eleinte úgy tűnt. És szót is emeltem ellene, ha emlékszel. A Nyugat háborúja a ti vezetésetekkel Oroszország ellen. De rájöttem, hogy egészen másról van itt szó…  Úgy látom, hogy Ukrajnában ez most már nem a Nyugat háborúja Oroszország ellen. Téved, aki ezt gondolja. Mert a színfalak mögött valójában amerikai–kínai háborúról van szó. Az ukrán konfliktus pár év alatt azzá vált. A ti harcotokká, Joe, Kínával! Ez is, mint Tajvan meg a mikrocsipháború. Most már egymást fárasztjátok, itt is egymást gyengítitek. De persze csak látszólag, csak a felszínen tűnik így, mert igazából a vazallusaitokat fárasztjátok. Ti minket, európaiakat, a kínaiak pedig az oroszokat. Mert az ukrán háborúnak köszönhetően mi lettünk az alárendelt, elszegényedő vazallusok. Mi, az európaiak és az oroszok, ti pedig még erősebb hűbérurakká váltatok. Az elhúzódó háború ezért csakis a ti érdeketek, csak a hűbéruraké. Hiszen ahogy múlik az idő, Oroszország egyre kiszolgáltatottabb lesz Kínának, mi, európaiak pedig nektek, amerikaiaknak. Oroszország ma már kénytelen mindent fél áron adni Kínának ahhoz képest, amennyiért nekünk, európaiaknak árulta a földgázt és a kőolajat a háború előtt. Az orosz gazdaság bevétele hónapról hónapra csökken, a rubel megint zuhanórepülésben, az ország fokozatosan roppan össze, kezd kimerülni, és Kína fogságába esik. Kína bekebelezi. Mi viszont közben hatszoros áron vesszük tőletek a földgázt ahhoz képest, mint amennyibe odahaza nektek kerül, és mint amennyibe nekünk korábban Oroszországból vásárolva került. Az európai ipar lassan versenyképtelen lesz. Ezért aztán ha rajtatok múlik, vagyis Amerikán és Kínán, akkor az ukrán állóháborúnak sosem lesz vége. Mert nektek ez így jó. Putyin sosem nyer, Ukrajna sosem veszít, hiszen két kiapadhatatlan erőforrás áll a háború mögött, az amerikai és a kínai, mi viszont közben itt, Európában, szép lassan tönkremegyünk. Bár lehet, hogy Amerikában sokaknak eleve ez volt a célja… Már megint…
Kína nem ad annyi erőforrást, technológiát, tudást és fegyvert Oroszországnak, hogy Putyin nyerjen Ukrajnában, mert a diadalittas orosz elnök utána esetleg folytatná a cári birodalom újraépítését, és újabb felfordulást okozna a világban. Ami talán már Kínának is sok lenne. Putyin járná tovább I. Miklós útját, legközelebb valószínűleg Kazahsztánban robbantana ki háborút, Kínához sokkal közelebb, mert ott is sok millió orosz él. És az már Pekingnek is kárt okozna. De annyit azért ad neki, hogy Putyin ne veszítsen. Mert ha az orosz cár elveszítené az ukrán háborút, akkor megbukna, és az káoszhoz vezetne Oroszországban, sőt az egész világban. Mindenekelőtt fennakadás lenne a Kínába irányuló olcsó orosz nyersanyagellátásban. Putyin tehát az ukrán háborúban gyengüljön meg, égesse el az erőforrásait minél jobban, ha már volt olyan óvatlan, és belekezdett, legyen egyre engedelmesebb vazallus, de azért maradjon hatalmon, ez a kínai érdek.
Mint ahogy ti, amerikaiak sem adtok annyi és olyan fegyvert Ukrajnának, hogy nyerhessen, de annyit azért igen, hogy ne veszítsen. Hadd gyengüljön le Oroszország végképp, tűnjön el végleg Európából, a ti hűbérbirtokotokról. Ebben az értelemben közös az érdeketek Kínával. Oroszország legyen pár év múlva tényleg csak egy ócska ázsiai vazallusállam. Kína hűbérbirtoka. Egyszer és mindenkorra. Mert szerintetek Ázsiába való. Nem európai nép! Az oroszokkal mostantól kezdve kínlódjanak a kínaiak, mert ti meguntátok őket. Ötvenévnyi hidegháború, aztán a jelcini káosz, most meg a világot felforgató Putyin. Ezt találtátok ki Washingtonban, ezt finanszírozzátok, és ezért folyik az ukránok vére. Már nem is az amerikaiaké, mint korábban Irakban vagy Afganisztánban. A ti perspektívátokból nézve ez totális siker. Minél tovább tart az ukrán háború, annál nagyobb siker, hiszen annál biztosabb, hogy Oroszország soha többé nem áll talpra. Mi pedig Európában, legyengülve, egyre jobban ki leszünk nektek szolgáltatva.

Valahol Oroszországban, a közeljövőben (a Prigozsin féle lázadás után). Teherszállító repülőgép halad Berlinből Moszkva felé, fedélzetén az oroszok számára létfontosságú alkatrészekkel. A gépet a domogyedovói nemzetközi repülőtéren várja az orosz sajtó és az állami híradó. Az ukrán háború kezdete óta Oroszországot sújtó embargó következtében ugyanis nélkülözhetetlen műszerek hiányoznak az orosz repülőgépek karbantartásához. A meghibásodás már több légi katasztrófát okozott. Azt azonban senki sem sejti, hogy a repülőgép a rakományon kívül valami mást is rejt. Az útja végzetes lehet. A következő pár óra megváltoztathatja a történelem menetét…
Mert valaminek változnia kell! Amerika kitart Ukrajna mellett, Kína pedig Putyint támogatja (halk köhécselés). A több éve húzódó ukrán háború holtpontra jutott, egyik fél sem tud felülkerekedni a másikon, de egyelőre tűzszünetre sincs kilátás. Ráadásul a gerillaháború most már Ukrajna határain túlra is átterjedt: Moszkvában orosz civileket ölnek az ukrán partizánok, miközben az oroszok nyugat-európai politikusok és üzletemberek ellen követnek el merényleteket. Az egész világ aggódva figyeli a fejleményeket. Minden jel arra utal, hogy az ukrán vérfürdőnek csak egyféleképpen lehet véget vetni, Putyint csak egyvalami képes megállítani: egy puccs Moszkvában.
Na és hogyan tovább majd Putyin nélkül?
Az orosz elnök bukása esetén tiszta lappal újraindulnak majd az orosz kapcsolatok. Nyíltan ki fogják mondani, hogy Ukrajna nem lehet a NATO tagja, ez tévedés volt, hiába ígérték meg az ukránoknak már többször is, legutóbb a vilniusi NATO-csúcson, 2023-ban. Csak a PfP-be léphet be, a Partnerség a Békéért elnevezésű NATO-szekcióba, ahová meghívást kaphat az új Oroszország is. A nyugati hatalmak ennek keretében szavatolják majd Ukrajna biztonságát. A NATO tagja sosem lehet.
Ukrajnának le kell mondania a jóvátételi követeléseiről is, és el kell fogadnia az orosz hadiflotta jelenlétét a Krím félszigeten, a szevasztopoli kikötőben. Erről a két ország szerződést fog aláírni, amelynek legkorábbi újratárgyalási dátuma 2054 lehet.
A nyugati hatalmak nyilvánosan kijelentik, hogy átérzik az orosz nép történelmi traumáját, amelyet akkor élt át, amikor a Szovjetunió szétesésekor egyik napról a másikra huszonötmillió orosz találta magát külföldi országokban, ahol sokuk állampolgárságot sem kapott. A Krím félsziget lakosságának a kétharmada például orosz. Csak ott másfélmillió orosz él a külföldön rekedt huszonötből. Ezt figyelembe véve nemzetközi ellenőrök jelenlétében népszavazást tartanak majd mind a négy olyan ukrajnai régióban, amelyben jelenleg háború dúl, és nagyszámú orosz ajkú lakosság él.
De Luhanszk, Donyeck, Herszon és Zaporizzsja lakossága csak akkor járulhat az urnákhoz, ha Oroszország és Ukrajna tűzszünetet köt, az ENSZ békefenntartói pedig megérkeznek a frontvonalra, és létrejön egy harminc kilométer széles demarkációs vonal. Természetesen az ukrán menekülteknek is haza kell térniük, beleértve az Oroszországba tízezerszám elhurcolt gyerekeket. A népszavazások csak akkor érvényesek, ha az eredeti, háború előtti lakosság hetvenöt százaléka részt vesz rajta, és legalább a kétharmaduk úgy dönt, hogy Oroszországhoz vagy Ukrajnához akar tartozni. Amennyiben a részvételi arány alacsonyabb, vagy csak sima többséggel győz valamelyik álláspont, úgy a terület széles körű autonómiát kap abban az országban, ahová a többségi akarat szerint csatolják.

Mint ahogy furáltam anno a Becstelen brigantykban, hogy Tarantino kihagyta Himmlert a filmből (sokan azzal vádolták, hogy Himmler szimpatizáns), úgy éreztem ebben is Medvegevy mellőzése kapcsán, mert kb minden más fontos szereplő felbukkan benne.
Nem olvastam a könyvsorozat előző részeit (A megmentő, A bankár, 2015, Agrárbárok), de szerencsére nem függenek össze a részek.