Chat topik

[Blackpanther]

https://www.facebook.com/reel/2269938933542235

[Romeoo]

Fantasztikus ez a Fásy Ádám majdnem jobb mint  Dr. Hankó Balázs 

[hockeyapu]

https://www.facebook.com/reel/2269938933542235

[Blackpanther]

Deja vu

[csiri bá]

Meghalt Frank Beard, a ZZ Top legendás dobosa

77 évesen meghalt Frank Beard, a ZZ Top alapító tagja és dobosa. A zenész texasi otthonában, családja körében hunyt el, ahol az elmúlt időszakban hospice ellátásban részesült. Halálával a világhírű blues-rock együttes eredeti felállásának már csak Billy Gibbons gitáros-énekes maradt életben. 

Isten nyugosztalja.

[Blackpanther]

https://i.postimg.cc/V6L4qfK4/valtoznak-...1qikh1.png

[laci]

[Blackpanther]

Gondolatok egy biológustól
18 ó.
·
L-mélkedés a post truth-ról

Volt szerencsém otthon nyaralni egy kicsit, a világ két legmenőbb városában, Budapesten és Pécsen, úgyhogy csúszásban vagyok a posztolással. Ezt most pótolom, mielőtt még valaki azt hiszi, elköltöztem a hegyekbe kecskét pásztorolni. Tökjólenne, szeretem a kecskéket.

Mostanában elég sűrűn hallom, olvasom, hogy az emberiség valamikor az elmúlt húsz évben kollektíven elindult lefelé az intelligencia-lejtőn, és ennek egyértelműen az internet az oka. Most épp a kanyarós halálesetek kapcsán olvastam és gondoltam, hogy ezt már le kéne végre írni, de korábban is annyiszor, hogy na té'lleg régóta motoszkált bennem egy gyanú: ez így, szerintem nem igaz. Vagy legalábbis nem annyira, amennyire szeretjük hinni. Szeretem a tudománytörit, aki olvas, tudja, és eszembe jutott vagy ezer sztori, ami inkább arra mutat, hogy nem hülyébbek lettünk, hanem mindig is azok voltunk. Úgydöntöttem tehát, hogy kiirodalmazom és leírom.

A “post-truth era” kifejezéssel egyébként én magam is élek és habár tudom, hogy hogyan van értve, van vele egy bajom: azt sugallja, hogy volt előtte egy “truth era”. Egy aranykor, amikor a tényeket imádtuk, a politikusok meghajoltak a bizonyíték előtt, mi meg soha nem hittünk el semmit csak azért, mert kényelmesen simult a világképünkbe. Ha valaki megtalálja ezt a korszakot a történelemkönyvben, szóljon, mert én nem találom.
Mondtuk-e valaha általánosan a vitákban, hogy „jaj tényleg, de mekkora hülye vagyok”? Elhangzott-e ideológiai vitákban olyan, hogy “Igazad van Churchill testvérem, köszönöm az észérveket, átgondoltam: tényleg rossz ötlet volt ez a koncentrációstábor-dolog, a fajhigiénia meg teljes baromság.”
Oh wait…

A kora újkori Európában és a gyarmatokon körülbelül 90 000 embert állítottak bíróság elé boszorkányság vádjával, és nagyjából a felüket ki is végezték. Mert mi mást csináljon az ember, ha megdöglik a tehén, elveri a jég a búzát, vagy Kálmán három hete nem tudja felállítani, mint hogy megkeres a faluban egy nőt, aki nyilván az ördöggel kefél, és elégeti. Ez nem néhány részeg ember spontán ötlete volt az ötödik pálesz után a kocsmában, hanem bíróságok, teljesen komoly intézmények döntöttek arról, hogy ki rontotta meg mágikusan kinek a tehenét.
1633-ban a római inkvizíció elítélte Galileit, amiért kiállt a heliocentrikus világkép mellett. Betiltották a könyvét, megtagadtatták vele a nézeteit, élete hátralévő részét házi őrizetben töltötte. Négyszáz évvel az internet előtt is remekül tudtunk megsértődni egy tudományos állításon, ami aztán, kissé kínosan, igaznak is bizonyult.

Az antivaxxerek se most kezdték.. 1721-ben Bostonban súlyos feketehimlő-járvány tombolt. Cotton Mather és Zabdiel Boylston a variolációt szorgalmazták, ami a mai oltás egyik nagyszakállú őse. Kockázatos eljárás volt, nem is hasonlítható a mai oltásokhoz, úgyhogy önmagában az óvatosság teljesen racionális volt. A közvita viszont (meglepetés) gyorsan túlnőtt az óvatosságon, és valaki egy meggyújtott korabeli gránátot hajított be Mather hálószobájának ablakán. Volt hozzá kártya is, szóval az első dokumentált antivaxxer komment szabadfordításban olyasmi volt, hogy: “Cotton Mather, te kutya, rohadj meg, beoltalak ezzel, a franc essen beléd.” (Eredeti nyelven: “Cotton Mather, You Dog, Dam you; I'l inoculate you with this, with a Pox to you” - a pox himlőt jelent és szójáték, a korban a “pox on you” önmagában is egy elterjedt átokformula volt, kb. mint nálunk a “vigyen el a fene” vagy a “franc essen beléd”).

A gránát szerencsére nem robbant fel. Boylston eközben szépen jegyezte az adatokat: a 247 inokulált emberből hat halt meg, miközben a természetesen megfertőződöttek között jóval magasabb volt a halálozás. Vagyis 1721-ben, amikor a leggyorsabb közlekedési eszköz a ló volt, már megvolt a járvány körüli dezinformáció, az orvosokkal szembeni bizalmatlanság, a polarizált közbeszéd és az az emberi ösztön, hogy ha valami új és ijesztő, akkor előbb-utóbb valaki mellé talál egy összeesküvést. És egy gránátot.
Itt még megjegyzem, hogy ez a Cotton Mather ugyanaz a Cotton Mather, aki 30 évvel korábban hitt a boszorkányságban, könyvet írt a salemi perekről. Szóval néha még egy emberen belül is tudunk változatos dolgokat látni a racionalitás terén. ?

Később, 1885-ben Leicesterben a becslések szerint 80-100 000 ember vonult fel egy oltásellenes tüntetésen. Gyerekkoporsó, transzparensek, egy felakasztott Edward Jenner-bábu, a teljes antivaxxer (nemannyira)kezdő-csomag. Százezer ember megtalálta egymást, internet és Facebook-csoport nélkül. A logisztikáért mindenképp jár a respekt.

És a politikusok sem ma kezdték az áltudományos nézetek törvénybe iktatását. 1925-ben Tennessee állam törvényben tiltotta be az evolúció tanítását az állami iskolákban. John Scopes tanárt ezért bíróság elé állították, el is ítélték. 19(kilencszáz!!)25-ben.

Két évvel később az amerikai Legfelsőbb Bíróság a Buck v. Bell ügyben helybenhagyta Virginia kényszersterilizációs törvényét. Az amerikai eugenikai mozgalom olyan bonyolult, soktényezős emberi tulajdonságokat kezelt egyszerű öröklődő jegyként, mint az intelligencia, a bűnözésre való hajlam vagy a társadalmi “alkalmatlanság”. Ennek nyomán körülbelül 60 000 embert sterilizáltak az Egyesült Államokban.
Szovjetunió. Trofim Liszenko politikailag remekül eladható, tudományosan viszont enyhén szólva is vállalhatatlan elméletei évtizedekig kaptak állami támogatást, miközben a mendeli genetika politikailag gyanússá vált, genetikusokat távolítottak el, kutatásokat lehetetlenítettek el. (Erről már írtam külön posztot, aki jobban beleásná magát, a kommentek között belinkelem.) A lényeg annyi, hogy Sztálin is jóval Zuckerberg születése előtt már úgy érezte, hogy ha a valóság nem támogatja a politikai narratívát, azt meg lehet próbálni törvényileg, állami erővel eltávolítani. Ettől persze nem lett igaza Liszenkónak, a búza nem olvasta el a párthatározatot, és az álmoskönyvek szerint a terméshozamot kurva nehéz ideológiával jobb belátásra bírni.

Be is köszöntött a méltán híres FAFO (fuck around and find out) grafikon második fele.
A náci Németországban is sikerült a pszeudotudományt állami politikává emelni. Az 1933-as “örökletes beteg utódok megelőzéséről” szóló törvény és a teljes “fajhigiéniai” rendszer genetikai-orvosi szókészletet kölcsönzött ahhoz, hogy egy ideológiát tudományosnak tüntessen fel. Kábé 400 000 embert kényszersterilizáltak - ugyanabban a teljesen civilizált huszadik században, amikor az Egyesült Államokban a Jim Crow-törvények szabták meg, hova ülhet, hol tanulhat, kivel házasodhat egy fekete ember.
A második világháború alatt Alan Turing a Bletchley Parkban dolgozott, és kulcsszerepe volt a német Enigma-kódok, azon belül is a haditengerészeti kommunikáció feltörésében. Nagy-Britannia évekig nagyon-nagyon örült, hogy van egy ilyen matematikai mastermind-ja, amikor német tengeralattjárókat kellett megtalálni az Atlanti-óceánon. 

Mellékesen a modern számítástechnika egyik alapítója is. Getziokos volt, na.
1952-ben ugyanez az ország büntetőeljárást indított ellene, mert szexuális kapcsolata volt egy másik férfival. Börtön helyett próbaidőt kapott, amelynek feltétele hormonkezelés volt a libidója csökkentésére, mai szóval kémiai kasztráció. Két évvel később, 41 évesen öngyilkos lett. Épp abban az életkorban, amikor egy tudós a legproduktívabb szokott lenni. Nagy-Britannia tehát előbb felhasználta Turing zsenialitását ahhoz, hogy legyőzze a náci Németországot, aztán pár évvel később állami erővel avatkozott bele a testébe, mert meleg volt. Ez hetvenegynéhány éve történt. Nem akkor, amikor még azon vitatkoztunk, hogy boszorkány-e a szomszéd.

A modernebb érából egy példa, ami még mindig a social media előtt volt.
Thabo Mbeki dél-afrikai elnök megkérdőjelezte a HIV és az AIDS közötti oksági kapcsolatot, kormánya pedig éveken át akadályozta a széles körű antiretrovirális kezelés bevezetését. Egy elemzés becslése szerint 2000 és 2005 között több mint 330 000 megelőzhető korai haláleset történhetett amiatt, hogy nem indult el időben egy rendes ARV-program. Nagyjából 35 000 csecsemő HIV-fertőzését is meg lehetett volna előzni.
Szóval amikor most Trumpot vagy RFK Jr.-t nézzük, és látjuk, hogy vezető politikusok az oltásokkal, a klímaváltozással vagy más tudományos kérdésekkel kapcsolatban a bizonyítékokkal homlokegyenest szembemenő dolgokat állítanak, teljesen jogos azt mondani, hogy ez veszélyes. Csak azt nem értem, miért kell úgy tenni, mintha ez 2010 körültől lenne csak így. Nem új, hogy nagyon magabiztos embereknek nagyon nagy hatalmuk van, és ettől függetlenül faszságokat beszélnek.

De akkor a social media nem változtatott semmin?
De igen. Csak nem úgy, ahogy általában gondoljuk, vagyis nem úgy, hogy egyszerűen elhülyített minket. Ez a rész amúgy szociálpszichológia, amiben érdeklődő, sokat olvasó laikus vagyok, úgyhogy itt tanulmányokat fogok mesélni, nem a saját szakmai véleményemet. Ez a blog egyik fura mellékterméke: miattatok kezdtem el rendesen olvasni erről, hogy értsem is, amibe belecsöppentem.
Vosoughi, Roy és Aral 2018-as Science-tanulmánya körülbelül 126 000, Twitteren terjedő sztorit vizsgált. A hamis hírek gyorsabban, messzebbre és szélesebb körben terjedtek, mint az igazak, és a különbséget nem lehetett egyszerűen a botokra fogni, jelentős részben maguk az emberek terjesztették szívesebben a hamisat. Ezt szerintem mindannyian érezzük internetezőként, a tanulmány csak alátámasztja az intuíciónkat. A szerzők szerint a hamis hírek újszerűbbek voltak, több meglepetést, félelmet, undort váltottak ki és ez nekem érdekesebb, mint maga a fő eredmény. Nem egyszerűen a hazugság vonzó, hanem az, ami meglep, felcsesz vagy megijeszt.

Van egy másik, régóta ismert jelenség: az illusory truth effect. Ha ugyanazzal az állítással újra és újra találkozunk, idővel valamivel igazabbnak kezd érződni, pusztán attól, hogy ismerős. Pennycook és munkatársai azt találták, hogy már egyetlen korábbi találkozás egy hamis címlappal is növelte a későbbi észlelt hitelességét. Szóval nagy valószínűséggel az is helyes megérzés, hogy a social media zseniális platform arra, hogy megerősítsen valakit a tévhitében, mert korábban azért nehezebb volt ilyen sűrű ismétlődéssel találkozni, hacsaknem rendelkezett szuperképességekkel a szórólapozó.

Ami engem ennél is jobban érdekelt az az, hogy hol nem jók a megérzéseink az internet hatásával kapcsolatban. Egy 2025-ös metaanalízis 67 tanulmányt, 40 országot, több mint 194 000 résztvevőt fogott össze, és arra jutott, hogy az emberek egész jól különbséget tesznek a valós és a hamis hír között. Sőt gyakrabban hibáztak úgy, hogy egy igaz hírt nem hittek el, mint fordítva. Ez elég erősen szembemegy azzal a felkapott mondattal, hogy “az emberek ma már képtelenek megkülönböztetni az igazat a hamistól”.

De akkor miért osztogatunk ilyen szorgalmasan hülyeségeket?
Erre is van kísérlet. Amikor valakitől azt kérdezik, hogy szerinted ez igaz?, sokkal jobban teljesít, mint amikor azt kérdezik, hogy megosztanád?. Pennycook és munkatársai több kísérletben, sőt valódi Twitter-felhasználóknál is azt találták: ha előtte röviden ráirányítod valakinek a figyelmét a pontosságra, az javítja a később megosztott hírek minőségét. Vagyis sokszor nem arról van szó, hogy valaki képtelen felismerni a gyanúsat, csak megosztáskor éppen nem ezt a kérdést oldja meg az agya, hanem azt, hogy ez érdekes-e, felháborító-e, vicces-e, egyetértek-e vele, agyfaszt kap-e majd tőle a Laci. (Ezt az utolsót nem a tanulmányban olvastam.)

És eközben a platform is tanít minket. Brady és munkatársai több, mint 12 millió tweetet elemeztek, aztán viselkedési kísérleteket is futtattak. Azt találták, hogy ha valaki nagyobb social rewardot kapott a morális felháborodását kifejező posztjaira, később nagyobb eséllyel posztolt megint hasonlóan felháborodott tartalmat, amit szép magyar kifejezéssel ragebaitnek is ismer az internet népe. Ráadásul alkalmazkodtunk ahhoz is, hogy a saját közösségünkben mennyi felháborodás számít normálisnak.
Itt már tudok olyan párhuzamot hozni, amit mi, biológusok is tanulunk: ez tulajdonképpen operáns kondicionálás. 

Ha egy viselkedést jutalom követ, nagyobb eséllyel csináljuk újra. Skinner klasszikus kísérleteiben a patkány ezért kapott ennivalót, amikor megnyomta a kart a róla elnevezett Skinner-dobozban. A social media a lájk-share mechanizmusával kísértetiesen hasonlít erre, csak itt mi emberek ülünk a social media Skinner-dobozában, a kar a megosztás gomb, a jutalom pedig lájk és a komment. Ez volt a mai Coelho-idézetetek, képzeljetek mögé egy szép vízesést. Szívesen!

De vissza a meglepőbb eredményekhez. Egy nagy Facebook-kísérletben több mint 23 000 embernél jelentősen csökkentették, mennyi politikailag hasonló nézetű és mennyi civilizálatlan, dezinformáló tartalmat láttak. A politikai polarizációjuk furcsa módon ettől érdemben NEM változott. Másik érdekes az, hogy egy 2024-es Nature-összefoglaló pedig arra jutott, hogy hajlamosak vagyunk túlbecsülni, mennyi dezinformációval találkozik az átlagember, és azt is, hogy mennyire kizárólag az algoritmusok a felelősek, a problémás tartalom fogyasztása a legtöbb vizsgálatban erősen egy szűk körre koncentrálódott. Ezt is olvasni a kommentmezőkben az optimistább emberektől, hogy kicsi csak hangos ez a csoport, sose hisszük el igazán, mert nem így érződik, pedig a tanulmányok tényleg ezt sejtetik.

Szóval a benyomásom, sok olvasás után, leegyszerűsítve: a social media nagyon is képes ráerősíteni bizonyos emberi mintázatokra, de nem a Facebook változtatta hülyévé az egész falut. A falu bolondja már ott volt előtte is, csak most sokkal könnyebben megtalálja a másik tízezer falu bolondját. Ez a tényleges változás. Nem egy eget rengető tanulság, inkább ilyen hát igen, ezt mondjuk eddig is sejtettük kategória. Ehhez képest mégis naponta hallom, hogy elbutult az emberiség.

Pedig ezt még a számokban sem nagyon látjuk. A huszadik század jelentős részében az IQ-teszteken elért eredmények generációról generációra nőttek, ezt hívjuk Flynn-effektusnak. Egy 2023-as metaanalízis 299 000 ember adatait vizsgálta 1948 és 2020 között, és összességében még mindig emelkedést talált, bár országonként és időszakonként elég eltérő mértékben. Vannak országok, ahol az utóbbi évtizedekben ez megtorpant vagy megfordult, Norvégiában például testvéreken belül is kimutatták ezt, ami erősen környezeti eredetre utal, de az már meredek húzás lenne, ha azt mondanánk, hogy tuti az internet miatt. Persze az IQ eleve nem egyenlő a racionalitással, a tudományos műveltséggel vagy azzal, mennyire fogékony valaki az összeesküvés-elméletekre.

Naszóval, több száz éve csináljuk szerintem ugyanezt, csak épp mindig másik köntösben. Boszorkányt égettünk, bezártuk azt, akinek igaza volt a Nap körül keringő Földről, gránátot dobtunk be az ablakán annak, aki meg akart menteni egy betegségtől, aztán kémiailag kasztráltuk azt, aki hét évvel korábban megnyerte nekünk a háborút.

Közben valahogy mégis eljutottunk odáig, hogy nincs már himlő, a heliocentrikus világkép tananyag és Turing pedig hősként szerepel az ötvenfontoson. Ebben az érvben van viszont egy csapda. Az, hogy a kommenszekciókban nehézfém kivezetésre buzdító ember is magányos igazságkeresőnek, Galileinek, Semmelweisnek látja magát az “idióta” tömeggel szemben, de ami tényleg különbséget tesz az igazi innovatív hősök és a hangos idióták között, az a valóság. Meg amikor szembejön és pofánvág. Például, amikor nem nőnek úgy a növények, ahogy az ideológiánk hitte, amikor működik a klórmeszes kézmosás, amikor egy visszaszorított betegség elkezd újra tömegesen felbukkanni. Szóval én nem azon aggódom, hogy az emberek idióták vagy idiótábbak lettek, mint voltak, mert szerintem mindig pont ennyire azok voltak.

Veszélyes a tévinformáció természetesen, én is azé' írok itt néhanapján, de akkor aggódnék nagyon, ha egyszercsak mindenki befejezné a valóság megismerését, az adatok elemzését és az eredmények megfelelő terjesztését. "SCIENCE WORKS BITCHES!"

Így vagy úgy, de hallgassatok metált!

Gondolatok egy biológustól bejegyzése...